Fotó: Beliczay László
Bort, búzát, békességet! – az újév küszöbén szoktuk egymásnak kívánni. A mindennapi étel- és italszükséglet biztosításán túl a békességre való felhívás napjaink felértékelődött, időszerű üzenete.
2025. január 01., 20:022025. január 01., 20:02
Ebben az egyre zavarosabbá váló világban, ahol a népek, közösségek, egyének közötti békétlenség egyre nagyobb méreteket ölt. Magyar ember számára a 2025-ös esztendő Jókai-emlékév a rendkívül termékeny író születésének kétszázadik évfordulója okán.
De nemcsak Jókai Mór gazdag szókincse és részletes leírásai hívnak csendes olvasásra, hanem a száz éve született és egy évtizede elhunyt Nemeskürty István szókimondó és igaz utat taposó művei is.
Január elsején pedig a szabadság és a szerelem őszinte költőjére, Petőfi Sándorra, akinek az egész alakos bronzszobra pontosan negyedszázada várja a marosvásárhelyi megemlékezőket minden év kezdetén. Nem kerek évszám, de harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk, a rendszerváltás új távlatokat és lehetőségeket nyújtott számunkra. Nyolcvan éve pedig véget ért a második világháború, és egészen biztosan a megszokottnál kiterjedtebb ceremóniákra lehet számítani az elkövetkező évben.
Marosvásárhely lakossága és vele együtt az egyetemes tudománytörténet kiemelten emlékezhet meg 2025-ben a 250 éve született Bolyai Farkasra, az egyik legközismertebb erdélyi polihisztorra, neves tanintézmény névadójára. Aki ötven esztendős volt akkor, amikor kétszáz évvel ezelőtt, 1825. november 3-án (2003 óta a magyar tudomány napján) a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel, hogy a céladományból megalakuljon a Magyar Tudós Társaság, azaz a mai Magyar Tudományos Akadémia.
A magyar nemzet számára büszkeségre okot adó, kiemelkedő tudományos eredményeken túl sikeres feltalálók, alkotók, művészek, sportolók számos képviselőjére, eredményeikre emlékezhetünk még meg az új esztendőben.
Az apostoli hit, remény és szeretet, kiegészülve az adventi várakozás örömével, mindig az új esztendő – és mindennapi életünk – legfontosabb megélései közé tartoznak. Bor, búza, békesség, hit, remény, öröm, szeretet. Egyikben sem szűkölködjünk!
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
szóljon hozzá!