• Vélemény

Így száll hát sírba a szabadság: tapsvihar közepette – ez, a Csillagok háborúja című filmből szállóigévé vált idézet látszik megvalósulni 2021 való világában is.

Rég volt utoljára ennyire érvényes a poén, miszerint megjósolni mindig a jövőt a legnehezebb, mint amikor az ember a 2021-es esztendő kapcsán bocsátkozik a várható események megsaccolásába.

„Rothadó ágyak, dermedten ágaskodó hűtőszekrények, idejét múlt elektronikai eszközök romhalmaza: az erdő széle, patak medre bűzlik a sok kihordott szeméttől. Műanyag flakonok százai, ezrei hevernek szerteszét, itt találva meg az elkövetkezendő évekre, évezredekre szégyentemetőjüket”.

Láttam egy remek karikatúrát. Egy, a 2021-es esztendőt ábrázoló figura megtörten ül a pszichológusnál. Azt mondja: úgy érzem, az embereknek túl nagy elvárásaik vannak velem szemben.

Nagy baj nem lehet abban az országban, ahol év elején a legfőbb beszédtémát egy szilveszteri tévéműsor szolgáltatja. Romániában most a közszolgálati televízió (TVR) óévbúcsúztató kabaréja überel mindent: járványt, oltási kampányt, az új kormány megszorító intézkedéseit.

Amint az várható volt, nehéz esztendő elé néz a karácsony előestéjén hivatalba lépett új román kormány. A koronavírus-járvány okozta gazdasági mélyrepülés miatt magától értetődőnek tűnhet, hogy 2021-re a tavaly decemberi szinten befagyasztják az állami költségvetésből fizetett alkalmazottak bérét. 

Az emberi lélek és elme a természethez hasonlóan ciklusokra bontja, szakaszolva rendezi el a végeláthatatlan időt, így az ismétlődések az otthonosság, kiismerhetőség, egyszersmind a biztonság érzetét keltik. Ilyen ciklus a 365 napból álló esztendő is, amelynek most éppen a végéhez érünk.

Koronavírus ide vagy oda, a politikai élet idehaza és a nemzetközi térben is épp olyan mozgalmas volt, mintha járványmentes békeidőket élnénk.

Nemrég a Szeben megyei Berethalomban jártam, ahol Erdély épségben megmaradt legszebb erődtemploma fogadja a látogatókat. Az impozáns várfalakon belül rendezett szabadtéri fényképkiállítás felidézi a királyföldi szász falu gyönyörű népviseletét, népszokásait, az igen értékes kulturális és gazdasági k

Van abban valami sajátosan emberi és sorsszerű, ahogyan elkezdődött, majd ahogy véget ér a 2020-as esztendő. A koronavírus felbukkanása, majd a járvány berobbanása miatt eléggé kilátástalanná vált ez az év, mindenekelőtt természetesen a pandémia egészségügyi vetülete miatt.

Biztos jól mutat egy szakmai önéletrajzban a miniszterelnöki tapasztalat, de ha felidézzük az utóbbi öt év román kormányfőinek névsorát, rövidebb, hosszabb vergődéseiket, nem a bukaresti kabinet vezetése tűnik a legkívánatosabb állásnak.

Gazdasági szempontból kétféle Románia létezik: néhány nagyváros körül prosperáló és viszonylag jól élő régió, és a mélyszegénységben vergődő kisvárosok és falvak tömkelege, ami az ország túlnyomó többségét teszi ki. Általános tapasztalat, hogy válságok idején &

A közismert hagyomány szerint a süllyedő hajót utoljára a kapitány hagyja el. Ezt azonban Romániában sikerült megfordítani: a választások után a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kisebbségi, amúgy hamarosan lejáró mandátumú kormányának hánykolódó hajóját először hagyta el a kapitány, azaz Ludovic Orban, amikor&

Nem tudom, befejezték-e már a mindent elárasztó digitalizációról szóló kormányzati programfejezetet az összebútorozásra készülő három párt képviselői, de a koalíciós egyeztetés akkorát döccent kedden, hogy Florin Cîţu pénzügyminiszter, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) állandósult „majdnem kormány

Karácsony közeledtével szokás hangoztatni, hogy ez az ünnep lényegét tekintve nem a díszes, csillogó külsőségek „fesztiválja”, és nem a nyakló nélküli bevásárlásokra, a felszínes formaságokra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem valami másra.

Nem tudni, mire alapozta derűlátását a román liberálisok egyik vezető politikusa, amikor közösségi oldalán posztolt bejegyzésében azt merte jósolni, hogy a 2021-es évet „a politikai nyugalom, a reformok, a párbeszéd” jellemzi majd Romániában. 

A román parlamentben nincs szélsőjobbos párt – döngették a mellüket az elmúlt években gyakran a román politikusok. Pedig igény az lenne rá – tehettük hozzá mindannyiszor.

Az emberek, a „választópolgárok” elégedetlenek, idegesek, türelmetlenek, dühösek. Tökéletesen érthető ez, hiszen lassan egy éve bizonytalanságban élnek. Egyre elkeserítőbb a jelen, s csak sejtelmeik vannak a közeljövő alakulásával kapcsolatban.