A nemzeti kisebbségeket megalázó rendelettel sok helyen kínozták a magyarokat, hiszen az új hatalom mindent elkövetett, hogy a múlttal együtt megtörje és kitiltsa a közéletből a magyar nyelvet is. Az elmúlt száz esztendőben ez a törekvés azonban nem járt sikerrel, de azért napjainkban is próbálkoznak vele.

A többségében magyarlakta Kolozs megyei Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló és Magyarléta érintésével az odébb fekvő román falvakba tartó távolsági buszjáraton kirobbant botrány jól mutatja, hogy egyes gépkocsivezetők részéről mekkora igény lenne a régmúlt idők magyarellenes felirataira. De bármennyire is szeretnék, ezeket a szövegeket már nem lehet buszokban sem kitenni, ez viszont nem akadályozza meg a sértegetőt, hogy rászóljon a magyar anyanyelvű utastársra: fogja be a száját.

Pechére azonban most emberére talált egy olyan magyarfenesi ingázó személyében, akinél betelt a pohár. A sofőrnek ugyanis nem ez az első magyarellenes kirohanása a Kolozsvárról induló útvonalon. Az ingázók azt már szóvá sem teszik, hogy a buszjáratokon időnként tüntetőleg bömböl a román népzene, hadd szokja a magyar fül.

A kalotaszegi falvak utasait sértegető román buszsofőr magatartása nem egyedi eset Erdélyben. Üzletekben, hivatalokban, buszokon, kórházakban gyakran találkozunk ehhez hasonló megjegyzésekkel, amikor rendszerint csak a saját nyelvét beszélő román hivatalnok, eladó, jegykezelő, buszsofőr, orvos vagy nővér nem tudja elfogadni, hogy nemcsak románok, hanem magyarok is élnek Erdélyben. Akiknek épp úgy joguk van saját anyanyelvük használatához, mint a románoknak. Még akkor is, ha az egységes és oszthatatlan nemzetállamként definiált Románia alkotmánya mindenek fölött álló nyelvvé emelte a románt, íratlanul is megbélyegezve a más nyelvet beszélő népeket, főleg a magyart.

Azzal, hogy a magyarfenesi ingázó hölgy a közvélemény elé tárta a történteket, fontos lépést tett azok számára is, akik eddig tűrték a faragatlan alkalmazott viselkedését. Ezek a gondok ugyanis csak a közvélemény bevonásával orvosolhatók. A buszon utazók is tisztában kell hogy legyenek azzal: nem lehet büntetlenül sértegetni embertársainkat csak azért, mert az más nyelvet beszél. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé kerülő ügy fontos állomása a harcnak, amely a mindennapjainkról és az anyanyelvhasználathoz való jogunkról szól. Amit csak erélyes fellépéssel és jogérvényesítéssel lehet Romániában kiharcolni, ahol vannak ugyan a diszkrimináció különféle módozatait büntető törvények, de a jogszabályok előírásaiból csak annyit alkalmaznak, amennyit ki tudunk harcolni.

Kötve hiszem, hogy a sajtó bevonása nélkül következménye lenne a hasonló magyarellenes megnyilvánulásoknak, amelyek ha el is jutnak a cégvezetőkhöz, legfeljebb legyintenek rá. És csak akkor ígérnek kivizsgálást, ha már nyilvános cirkusszá dagadt az ügy, ahogyan az legutóbb Sepsiszentgyörgyön is történt, a Profi üzletlánc egyik helyi üzletében a magyar alkalmazottakat vegzáló román főnök magatartása miatt.

Mivel sok esetben cégek szolgáltatásairól van szó, a magyar közösség azzal tehet a legtöbbet, ha a vállalkozók tudtára adja, hogy vásárlóként elvárásai vannak irányukban. Ahogyan számos cég a Székelyföldön kívüli településeken is igyekszik kétnyelvű feliratokkal becsábítani üzleteibe minél több vásárlót, a magyar utazóközönség ezúttal hasonló gesztust várhat el a szállítási vállalattól is. Ha nem lesz érdemi változás, a helybélieknek érdemes tovább lépniük, hiszen a korábbi években már felmerült annak a lehetősége, hogy Tordaszentlászlóra és Magyarfenesre jelenleg a szomszédos faluba, Magyarlónáig közlekedő kolozsvári városi busz járjon ki. Itt lenne az alkalom a régi terv felmelegítésére, hogy a Fany utasszállítási vállalat is érezze, magyar ügyfeleit is meg kell becsülnie.