Nem is lenne ezzel baj, ha nem csúsztatásokkal, hol ordító, hol nevetséges hazugságokkal tennék. Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély tényfeltáró portál főszerkesztője Sorin Ioniță politológussal, a bukaresti Expert Forum agytröszt elnökével folytat online beszélgetést a videómegosztón, amelynek megtekintése közben minduntalan az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy vajon miért van szükség valótlanságok sorával bírálni egyrészt a magyar kormányt, másrészt az erdélyi magyar sajtót, amikor nyugodtan meg lehetne tenni ugyanezt tisztességesen, a tényekre, a valóságra alapozva.

Kis zárójel: biztosan lesznek, akik szerint ez az írás amolyan visszavágás az Átlátszó.ro-n nemrég megjelent, a Krónikát is kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület által a magyar kormánytól kapott támogatások közzétételéért. Nyugodt lelkiismerettel felvállaljuk ennek ódiumát. Semmilyen ellenvetésünk nincs ugyanis az ankéttal szemben, hiszen azt valljuk, hogy a sajtó feladata a valóság feltárása, akár igyekszik ezt rejtegetni valaki, akár bárki számára elérhető az információ. Mi őszintén örülünk egy ilyen kiadvány működésének. Zárójel bezárva.

Az ominózus, román nyelven folytatott párbeszédben feltűnő az igyekezet is, amellyel a felek azon lovagolnak, hogy máris begyűrűztek volna magyarországi (kampány)témák az erdélyi magyar sajtóba, online térbe, holott szerintünk a jövő tavasszal esedékes országgyűlési megmérettetésnek nálunk igazából nemigen látni az előszelét. Viszont ez nézőpont kérdése, ezen nem fogunk összeveszni. A román közönségnek nyugodtan lehet állítani olyasmit is, hogy Magyarországon szinte alig találni ellenzéki sajtót, és azt is kizárólag online kiadványok között, elvégre nehéz leellenőriznie, mi azonban tisztában vagyunk ama kijelentésnek a valóságtartalmával, miszerint az anyaországban még a tévécsatornák között sem akad kormánykritikus. És akkor az – egyébként az erdélyi magyarok egy része körében is népszerű – RTL Klub, vagy az ATV mi a franckarika?

„A mi közösségünknek soha nem volt a hatalomtól, az RMDSZ-től független, vele szemben kritikus sajtója” – folytatja a valósággal köszönőviszonyban sem lévő kijelentések sorát Sipos. Akire elsők között a Krónika olvasói tudnának rácáfolni, de még sorolhatnánk a szövetséggel szemben meg nem hunyászkodó romániai magyar sajtótermékeket.

Nem dőlünk a kardunkba amiatt, hogy az Átlátszó főszerkesztője nem tartozik lapunk olvasói közé, ám mindez már csak a saját szakmai épülése végett is jól fogna számára, ez esetben ugyanis nem állítana olyasmit, hogy ő nem olvasott híradást az erdélyi magyar sajtóban olyan fideszes politikusok nevével fémjelzett botrányokról, mint Szájer József vagy Borkai Zsolt. Ez az akut alulinformáltság vagy a tudatos ferdítés esete, mi az utóbbira tippelünk. Ezekről a botrányokról a romániai magyar sajtó is beszámolt, pár kattintással leellenőrizhető.

Olyasmit pedig az első, oknyomozásra szakosodott romániai magyar portál vezetője különösen nem engedhet meg magának, hogy azt állítsa: soha nem létezett erdélyi magyar tényfeltáró újságírás. Igaz, hogy nem tobzódtunk soha ebben a műfajban, ám meggyőződésünk, hogy még az Átlátszó is szívesen befogadná a Krónikában több mint két évtizedes fennállása során megjelent, például az RMDSZ-szel vagy a vezetőivel kapcsolatos tényfeltáró anyagokat. Amelyekből egyesek bizony azt is megtanulhatták volna többek között, hogy bármilyen hatalommal, vélt vagy valós visszaéléssel, igazságtalansággal szemben valótlanságokkal nem lehet felvenni a harcot. „A magyarországi sajtóban fegyelmezett, a romániaiban zűrzavaros manipulálás folyik” – jegyezte meg Sorin Ioniță a beszélgetés során. Ami meg átlátszó manipulációra sikeredett.

Ugyanez a kenyere a Magyarországgal szembeni fóbiájáról elhíresült bukaresti G4Media hírportálnak, amelyik – micsoda véletlen! – éppen a napokban közölt terjedelmes „elemzést” hasonló témában, ugyanolyan hitelesen. A bizonyos Eva Șandor által jegyzett ámokfutás mondanivalója tömören: az erdélyi magyar közösségnek nyújtott kulturális, gazdasági, de főképp sajtótámogatással az Orbán-kormány atipikus, hibrid revizionizmust folytat, amihez a román állam asszisztál, pedig a nemzetbiztonságát veszélyezteti. Azért a rágalomért, miszerint a romániai magyar sajtóban (így, anblokk) gyűlöletbeszéd folyik, a szerző megérdemelné, hogy pert akasszanak a nyakába. De saját magát teszi nevetségessé, amikor egy helyen nem kevesebbet állít, mint hogy a „zaklatások, támadások, cenzúra sújtotta” romániai magyar sajtóban kizárólag a Markó Béla idejében formálódott újságírók függetlenek, és van bátorságuk a korrekt tájékoztatáshoz, merthogy az RMDSZ volt elnöke „felismerte a magyar nyelvű sajtó szabadságának fontosságát”.

Elég régen tanúja voltam, amikor a könyveiben visszatérő figura szerepét firtató kérdezőnek az egyik kortárs magyar író úgy válaszolt: „maga vagy hülye, vagy provokál.” Sokszor a kettő nem zárja ki egymást...