Sűrűn lehet találkozni a sajtóban felvételekkel, amelyek azt rögzítik, amint az ember eteti, fényképezi, közel merészkedik a medvékhez. A minap is bejárta a világhálót egy meghökkentő videó: a férfi az országúton megállt Vrancea megyei jelzésű autójával, és majdhogynem a tenyeréből etette a járműhöz közel merészkedő vadat. De volt már eset arra is, hogy piszkálta, bosszantotta az anyamedvét a székelyföldi ember, akit aztán halálosan megsebesített az állat.

Mindenki tudja, hogy az egyre súlyosbodó medveprobléma okai rendkívül összetettek, és a sok fejtörést, konfliktust okozó helyzet megnyugtató megoldása, rendezése korántsem egyszerű. Az is világos, hogy a gond orvoslása a döntéshozók kezében van, a „mezei”, egyszerű állampolgár legtöbbször kiszolgáltatott és esélytelen, aligha tehet valamit önmaga és háza tája biztonsága érdekében. Azazhogy vannak esetek, amikor mégis tehetne: azt tehetné, hogy kerüli az esztelen, ostoba gesztusokat. Nem ártana, ha tudatosodna a mindennapi emberben, hogy a medve – még ha „cukinak” is tűnik sokak szemében – nem más, mint vadállat, amelynek a vadonban kellene megtalálnia táplálékát. Mivel a kétlábút áldotta meg a Fennvaló a gondolkodás képességével, neki kellene felmérnie: ha a ragadozó azt érzékeli, hogy könnyen juthat eledelhez, nyilván nem utasítja el, de mindez veszélyeket rejt magában.

Pofonegyszerű: ha etetjük a nagyvadat, az természetesen a közelünkbe merészkedik. És ha az ember netán megijed, hirtelen mozdulatot tesz, a vad, amelynek „működése” az ember számára titokzatos és kiszámíthatatlan, szintén megriadhat, sőt támadhat is. Ilyenkor megsebesítheti az embert, akár meg is ölheti. Aztán szélsebesen érkezik a hír a medvetámadásról, a hatóságok „nyilvántartásba” veszik, ártalmatlanítják, esetleg kilövik a medvét, hiszen nem kizárt, hogy a jövőben emberekre támad. Így azzal, hogy valakik meggondolatlanul etetik a nagyvadat, tulajdonképpen ártanak neki: növelik annak az esélyét, hogy az állatnak bántódása esik. De embertársaiknak is ártanak, hiszen az a medve, amelyiket étellel traktálja az ember, mások közelébe is oda fog merészkedni táplálék reményében, és támadhat is.

A vadon élő állatok nem olyan szabályok szerint viselkednek, ahogyan az emberi logika elképzeli, ezeket a szabályokat pedig nem szabadna összemosni a „cukiság” fogalmával. Magyarán: tisztelni kellene embertársaink és a nagyvad életét, épségét is. És tegyük meg, ami tőlünk, gondolkodó emberektől telik: legalább ne csináljunk hatalmas ostobaságot. Van baj elég enélkül is a medvekérdés körül.