• Vélemény

Jól tudták az RMDSZ politikusai a legutóbbi, Aradon rendezett kongresszuson, miért kell úgy módosítani az alapszabályt, hogy az addigi négy helyett ezentúl kétévente lehessen megtartani a szövetség legfelsőbb döntéshozó fórumát.

Az elmúlás és az afölött érzett szomorúság lengi be az ember lelkét, valahányszor véget ér egy jól sikerült rendezvény, mint amilyennek immár hagyományosan a Szent György-napok számítanak. Már Koncz Zsuzsa zárókoncertje alatt utat könyököl magának a szinte elfeledett gondolat, hogy hoppá, holnap újra korán kell kelni-indulni. A néhány órával korábban még határtalanul toleráns szülő ráripakodik a tolongásra panaszkodó gyerekére.

Ha a nagy horderejű, jelentős vihart kavaró döntések, illetve a tisztújítás hiánya miatt mérföldkőnek nem is tekinthető az RMDSZ e hétvégi, kilencedik kongresszusa, az időzítés mégis a jelentősebb nagygyűlések közé sorolja a szövetség mostani rendezvényét.

Párszor már megfogadtuk, hogy Kolozsvár környékére semmiképp nem megyünk kirándulni ünnepnapokon, mert ilyenkor több ember van a zöldben, mint a város utcáin. A napsütés és a tavaszi levegő azonban most is módosította szilárd elhatározásunkat, magabiztosan indultunk el a Cérnaforrás felé, reménykedve, hogy a kirándulók lusták odáig kimászni.

Nagyjából bizonyosra vehető volt, hogy a verespataki bányaberuházás attól még nem hiúsul meg végleg, hogy a környezetvédelmi tárca felfüggeszti a projekt engedélyeztetését. Annál ugyanis jóval több pénzről van szó, hogy a befektető, illetve a bukaresti politikumnak az arany csillogása által elvakított része csak úgy engedje lesöpörni az asztalról az Európa legnagyobb bányabefektetéseként beharangozott beruházás tervét.

Bár mindig is szerettem a sportot, ezen belül pedig a focit, a román labdarúgás sohasem érdekelt különösebben. Legfeljebb szülővárosom csapatának, az aranylábú váradi gyerekeknek a másodosztály élvonala és alsóháza közötti liftezését követtem figyelemmel, illetve az utóbbi években a kolozsvári vasutascsapat menetelése lépte át annyira az ingerküszöbömet, hogy az alap Fradi-sál mellé egy meggypiros KVSC-nyakbavalót is beszereztem.

Vajon ha ma adatna meg a lehetősége annak, hogy itthon maradva igényeljük a magyar állampolgárságot, az erdélyi magyarok hányadrésze folyamodna érte? A kérdést azért érdemes feltenni, mert a kettős állampolgárság ügye ismét előtérbe került, méghozzá két fronton is. Orbán Viktor jelentette ki nemrég Kárpátalján, hogy ha a Fidesz hatalomra kerül Magyarországon, megteremti a kárpátaljai és délvidéki magyarok számára a kettős állampolgárság...

Sokszor a szememre vetették a barátnőim, szomszédasszonyaim „miféle fehérnép” vagyok, hogy nem szeretek üzletekbe járni, csak úgy nézelődni, hogy hol, mit árulnak és mennyiért. Pedig roppant egyszerű és logikus a magyarázata: soha nincs annyi időm, hogy csak úgy céltalanul bolyongjak egyik üzletből a másikba és nézzem azt, amit úgysem vásárolok meg, vagy mert nincs rá pénzem, vagy mert ha lenne sem tartanám érdemesnek megvenni.

Furcsa játéka a véletlennek, hogy egyszerre két ügyben is főszereplővé váltunk mi, magyarok a világsajtóban, ráadásul az egyikben pozitív, a másikban negatív szövegkörnyezetben. Miközben ugyanis Párizstól New Yorkig arról szólnak a híradások, hogy egy magyar csodaló, Overdose sorra nyeri a futamokat, La Paztól Londonig arról olvashatnak a érdeklődők, hogy nemzettársainkat végezték ki egy katonai rajtaütés során, mivel a helyi hatóságok gyanúja szerint...

Sorban zárnak be a könyvesboltok, ami egyértelműen a szegényedés jele. Mostanában mindenki az internetes csomagküldő szolgálatoktól rendel olvasnivalót, így lassan már senki sem fog a Gutenberg-galaxisban bolyongani, helyette valamilyen cybertérben tévelyeg majd. Drágák a könyvek, mondja mindenki. Hát igen, a tudásnak ára van, tessék megfizetni.

Jogosan tölti el jeges félelem a nemzet megrontására és a haza kiárusítására készülő idegenszívűeket. A Haza és a nemzeti érdekek védelmére megalakított, a politikai középtől az átlagosnál lényegesen jobbra elhelyezkedő szervezetek bevetették titkos fegyverüket, amelyet vélhetően hosszú hónapok fárasztó kutatómunkájával fejlesztettek ki: megjelent a színen a Gárda légi szállítású alakulata, az elit kormánybuktató libazászlóalj.

Hol az igazság Moldova ügyében? Kik a moldovai konfliktusnak azok a szereplői, akikkel erdélyi magyarként is lelki közösséget vállalhatunk? A kérdést egyáltalán nem könnyű megválaszolnunk, hiszen ahány megközelítés, annyi választ kapunk.

Megszorítások vannak minden területen. Mostanság már a bicikliseket is megszondáztatják a rendőrök, mondván, az utóbbi időszakban megnőtt az alkoholmámoros kerékpározók okozta balesetek száma. Vége lesz a jó világnak, mert a falusi bácsi eddig két keréken ment berúgni a sarki kocsmába, hazafelé pedig volt, ami hazavigye.

Ha a román labdarúgásról kívánunk keresztmetszetet adni, akár ki is indulhatnánk a régi angol mondásból, miszerint a futball olyan úri sport, amit durva emberek játszanak. Csakhogy a román futball olyan eredeti színfoltot képvisel a világ labdarúgásának mezőnyében, hogy már csak a sportág hazai élvonalát sújtó legújabb botrány miatt is kötelezően úgy kell befejezni a meghatározást: „és gátlástalan emberek játszatják”.

Az Országgyűlés tegnapi döntésével akár véget is érhetne a Magyarországot megbénító politikai állóháború. A jelenlegi helyzetet felmérve azonban bizonyosnak tűnik: erről szó sincs. Az MSZP azt hiszi: azzal, hogy „másik madámot” talált Gyurcsány Ferenc helyett (aki elhíresült őszödi beszédében fogalmazott így esetleges utódjáról), és az új kabinetet szakértői kormányként emlegeti, máris sikerül megszabadulnia az ország csődközeli helyzetéért...

Ilyenkor, ünnepek környékén mindig elszomorodom amiatt, hogy nem tulajdonítunk elég jelentőséget ősrégi, szép hagyományainknak. Karácsony környékén mindig megállapítom, hogy egyre kevesebb a kántáló gyerek, az „aprószentekelést” inkább nem említem, mert az ifjak már többször is kifejtették nekem: „ciki fűzfavesszőfonattal paskolni a lányok fenekét, meg aztán ki az a lány, aki csak úgy odatartja a hátsóját, hogy a fiúk kedvükre elnáspágolják”.

Egyedül magukat okolhatják a Traian Băsescu megbuktatására törekvő bukaresti pártok, ha tervük kudarcba fullad az őszi választásokon. Már fél évvel a megmérettetést megelőzően látszik, hogy a jelenlegi elnök ellenzéke képtelen egységes, átütő erejű, győzelemre esélyes ellenfelet állítani a volt hajóskapitánnyal szemben, aki magabiztosan evez egy újabb cotroceni-i mandátum felé.

Ha valaki eddig kételkedett volna abban, hogy Kína valóban feltörekvő világhatalom, amely a nyugati kultúra bizonyos elemeit átvéve és valamelyest a maga képére formálva vezető szerepre tör, most végső bizonyosságot szerezhet. A vörös sárkány birodalma most ugyanis elképesztő kulturális szintézisre készül: a dekadens burzsoá Nyugat egyik olyan termékét készül átvenni, amelyet korábban szívhez szorított Mao-összessel a kézben kizárólag hangosan...