Késő zabot vetni?

Munkám során meglehetősen gyakran közlekedem autóstoppal. Ennek az a magyarázata, hogy vidékünkön a hivatalos járatok soha nem abban az időpontban közlekednek, amikor nekem éppen dolgom akad valamelyik faluban. Saját járművem nincs, szolgálati autóról pedig nem is álmodom. A kipróbált és bevált változat tehát az autóstop, és most már elmondhatom, hogy negyedóránál többet nem kell várnom a „stopmegállóban”, mert mindig jön egy ismerős, aki szívesen elvisz.

Jánossy Alíz

2009. május 12., 12:032009. május 12., 12:03

Minap is épphogy kiálltam az út szélére, máris érkezett Sanyi nevű gazdálkodó ismerősöm, és anélkül hogy intettem volna megállt. „No, mi hír a nagyvilágban?” – nyitotta készségesen az öreg Dácsia ajtaját, de meg sem várva a választ az odébb álló két menyecskéhez fordult. – „Jöjjenek no, ha jőni akarnak, ne mind tetvészkedjenek az út szélin!” Aztán, amint ők is „becihelődtek” az autóba, kapcsolt és indított.

„Hogy a ragya állna belé a kapcsolószekrény kerregőjibe!” – zsémbelt, majd magyarázatképpen hozzáfűzte: „le kellene állni javításra, de hát ilyen jó dologidőben nem lehet”. Menet közben aztán elbeszélgettük a világ dolgát, a gazdasági válságot, az időjárást, ami Sanyi szerint teljesen megbolondult. De szót ejtettünk arról is, hogy egyformán nehéz időket élünk: az újságírók is, a mezőgazdászok is. „Látod-e, ott a sok pityóka az út szélén. A szegény ember nem tudja eladni, de a háromszéki új chipsgyár importpityókából dolgozik” – mutatott a kapualjakba vásárlócsalogatónak kitett krum-pliszsákokra, majd méltatlankodva hozzáfűzte: „Ti írtátok, ha hazudok, utánatok hazudok…”

Azzal megint megkerregtette a kapcsolószekrényt a hozzátartozó szitokkal együtt, és arról kezdett értekezni, hogy ha ő eléggé okos lenne hozzá, valahogy úgy intézné, hogy a Gyergyóban termelt pityókát sütögessék Háromszéken „az amerikai sültpityóka-zabálóknak, mert az már bót, nem keccmecc”. Két útitársunk a magasröptű eszmefuttatásban nem vett részt, egyébként sem osztott nekik kártyalapot Sanyi, azonban az egyik menyecske a mélyenszántó mezőgazdasági szakértelem hallatán megkockáztatott egy témába vágó kérdést:

„Sanyi bácsi, maga szerint lehet-e még zabot vetni?” Sanyi rosszallóan fürkészte a menyecske piros körmeit a visszapillantó tükörben, majd jelentőségteljes pillantással értésemre adva – figyeljem csak a választ – akkurátusan kifejtette: „Ha most-most fog hozzá, még nem késő, de ha este tíz óra körül, akkor azt mondhatom, hogy egy kicsit elkésett.”