2009. május 04., 10:202009. május 04., 10:20
Szerintük itt az ország nyelvét kell tudni, aki ide jön, az tanuljon meg hazaiul. A postán rácsapják a pénztárablakot arra, aki mondjuk, angolul kérdi meg, van-e bélyeg. A németeknek nem adnak vonatjegyet, a dánok pedig éhen maradnak az éttermekben. A magyarokról nem is beszélve, mert ők eleve nem játszanak ebben a játékban.
Nagy divat mostanság a testvértelepülési kapcsolat. Van egy falu, ahol a vezetőség nem beszél idegenül, és mégis jól elvan, mindenki rájuk szavaz, mert választóik többsége sokszor még a saját anyja nyelvét sem birtokolja, nemhogy a másét. Van nekik egy holland kisvárosi kapcsolatuk, akik néha jönnek-mennek hozzájuk, meg kommunikálnának, ha lenne kivel. Ők beszélnek vagy három, míg ezek csak fél nyelven.
Pedig mindenki tanult az iskolában ezt-azt, csak úgy látszik idegennyelv-órán meg voltak fázva, és bedugult a fülük. Sebaj, mert majd keresnek ők tolmácsot, aki segít, és amikor az nem ér rá, akkor majd kézzel-lábbal kommunikálnak. Ha nem megy fordítani, akkor meg ferde szemmel néznek rá. Amikor megjön a tolmács, el kell oszlatnia az addig összegyűlt összes tévhitet, csak aztán kezdődhet a munka.
Csodálatos kitartás és megértés van a külföldiek nagy részében. Ha nálunk egy idegen egy nemzetközi nyelven próbálkozik, legtöbbször hoppon marad. Ők a nyílt elutasítástól sem sértődnek meg, tovább próbálkoznak. Ha az egyik pénztárablak hangos „Zárva vagyunk!”-kal csapódik az orrukra, majd elmennek egy másikhoz, és egy harmadikhoz.
Az itthoniak meg sem próbálnak alkalmazkodni a világhoz, inkább várják, amíg a világ idomul hozzájuk. Elképesztő, micsoda türelem. Kanadai barátaim csodálkoztak, hogy négy nyelven beszélek, mikor ők csak angolul tudnak. Nekik könnyű, ők nemzetköziek, nincsenek rászorulva, de én balkáni vagyok, nekem kifelé kell nyitnom.
A jövő nemzedék talán már más lesz, mert ők az angolt a számítógépes játékokból, filmekből és könnyűzenei slágerekből önkéntelenül, sőt észrevétlenül tanulják meg. Nagyon sokat számít a motiváció. Shakespeare-t vagy Goethét lehet, nem ismerik majd, de vonatjegyet és bélyeget adnak majd Fritznek és Johnnynak is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok