2009. április 30., 12:582009. április 30., 12:58
Akik amúgy a bérek befagyasztására vonatkozó döntésükkel az egyetlen észszerű lépést tették meg, amelyet a jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben egy kabinet megtehetett. Hiszen az állami büdzsé nem feneketlen zsák, hogy abban a helyzetben, amikor a magánszféra elbocsátásokra, de minimum bérbefagyasztásokra kényszerül, a közalkalmazottak számára folyamatosan biztosítsa az elvárt bérfejlesztéseket. Már csak azért sem, mert a kormány nem magánvállalkozás, amely saját tőkéből gazdálkodik: a bojkottal fenyegetőző tanárok és az utcára vonuló vasutasok bérét a mi adónkból fedezik. Márpedig tegye föl a kezét az a magánszférában tevékenykedő alkalmazott, aki boldogan tapsolna, ha a kormány zavartalanul emelné a közalkalmazotti béreket, miközben az ő munkaadója bejelentette: ne is álmodjon bérfejlesztésről. Ezen a háborgó közalkalmazottaknak sem ártana elgondolkodniuk. Persze a méltányosság elvét valóban szem előtt kell tartani, és a kormány által most alkalmazott fűnyíróelv ezt a jelek szerint elmulasztja. Hiszen az alig több mint ezerlejes havi bért nem lehet összehasonlítani a magas rangú tisztviselők vagy bírák, ügyészek nagyságrendekkel nagyobb juttatásaival. Ezért a valóban kirívóan alacsony bért kapó pedagógusok, illetve egyéb közalkalmazottak fizetésének legalább a vásárlóértékét javallott megtartani. Azt egyébként, hogy például a pedagógusok ennyire agresszívan reagálnak a megszorításokra, a kormánypártok kizárólag maguknak köszönhetik. A tavalyi választási kampányban tett esztelen ígéretözön, amelyben a válság ellenére ötvenszázalékos béremelést ígértek a tanároknak, csupán arra volt jó, hogy – miközben már javában égett a ház – elhitesse a polgárokkal: minden a legnagyobb rendben van, ennek bizonyítására pedig benzinnel locsolták a falakat. Emil Boc és csapata most végre a poroltót is kézbe vette – de most már egyáltalán nem lehetnek biztosak benne, hogy nem szakad a fejükre a tető, mielőtt végeznének az oltással.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok