2009. április 30., 12:582009. április 30., 12:58
Akik amúgy a bérek befagyasztására vonatkozó döntésükkel az egyetlen észszerű lépést tették meg, amelyet a jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben egy kabinet megtehetett. Hiszen az állami büdzsé nem feneketlen zsák, hogy abban a helyzetben, amikor a magánszféra elbocsátásokra, de minimum bérbefagyasztásokra kényszerül, a közalkalmazottak számára folyamatosan biztosítsa az elvárt bérfejlesztéseket. Már csak azért sem, mert a kormány nem magánvállalkozás, amely saját tőkéből gazdálkodik: a bojkottal fenyegetőző tanárok és az utcára vonuló vasutasok bérét a mi adónkból fedezik. Márpedig tegye föl a kezét az a magánszférában tevékenykedő alkalmazott, aki boldogan tapsolna, ha a kormány zavartalanul emelné a közalkalmazotti béreket, miközben az ő munkaadója bejelentette: ne is álmodjon bérfejlesztésről. Ezen a háborgó közalkalmazottaknak sem ártana elgondolkodniuk. Persze a méltányosság elvét valóban szem előtt kell tartani, és a kormány által most alkalmazott fűnyíróelv ezt a jelek szerint elmulasztja. Hiszen az alig több mint ezerlejes havi bért nem lehet összehasonlítani a magas rangú tisztviselők vagy bírák, ügyészek nagyságrendekkel nagyobb juttatásaival. Ezért a valóban kirívóan alacsony bért kapó pedagógusok, illetve egyéb közalkalmazottak fizetésének legalább a vásárlóértékét javallott megtartani. Azt egyébként, hogy például a pedagógusok ennyire agresszívan reagálnak a megszorításokra, a kormánypártok kizárólag maguknak köszönhetik. A tavalyi választási kampányban tett esztelen ígéretözön, amelyben a válság ellenére ötvenszázalékos béremelést ígértek a tanároknak, csupán arra volt jó, hogy – miközben már javában égett a ház – elhitesse a polgárokkal: minden a legnagyobb rendben van, ennek bizonyítására pedig benzinnel locsolták a falakat. Emil Boc és csapata most végre a poroltót is kézbe vette – de most már egyáltalán nem lehetnek biztosak benne, hogy nem szakad a fejükre a tető, mielőtt végeznének az oltással.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok