2009. május 07., 11:072009. május 07., 11:07
Akkor kétségbeesetten néztem körül néhány négyzetméteres leánylakásomban, és apokaliptikus látomásként jelent meg előttem, ahogy dübörögve érkeznek a teherautók, és megállás nélkül ürítik be az ablakon az émelyítő cukorfejeket. És azok beborítanak mindent, elveszik az életteremet, és ha sikeresen átrágom magam a nyalókahegyen, akkor újabb szállítmány érkezik, mert amíg élek, nincs bocsánat.
Mondom, azóta nem reagálok a reklámokra, de erre a blútútosra felkaptam a fejem, veszélyt sejtve. Angoltudásomból még futotta a handsfree-re, de ez a blútút, ez feladta a leckét. Na majd a férfi az életemből, ő minden kütyü értője, minden telefonmárkának tudja a betű- és számkombinációját, hozzá fordultam tehát a megfejtésért. Hanyagul vetette oda, hogy olyan „vájerlesz”. Ja, akkor abból nagy baj nem lehet, ha nincs drót, drótozni sem kell. Azért túl nagy feneket mégsem kerítettem a dolognak, mert magam is estem már bűnbe.
Évekkel ezelőtt rajtam röhögött minden haverom, amikor kozmetikumokkal házaló barátnőmtől a nyilvánosság előtt megkérdeztem, hogy van-e neki „sztreccsmárk szmútere”. Mert úgye az terhességcsík-halványító, de én akkor még nem voltam állapotos, viszont volt már egy diszkrét csíkom. Persze, mindenki jól felhördült, s még ő is rátett egy kalappal, amikor kioktatott, hogy az nincs, de pont olyan jó a „förming lósn”.
Aztán évekig pironkodtunk, mert úgy kéthavonta valakinek mindig eszébe jutott magasröptű társalgásunk, csak bedobta valamelyik kifejezést, s már dőltek a poénok csőstül, mint az áldás. Azóta jártas vagyok a mindenféle kencék és feszesítők, narancsbőr-, terhességcsík-eltüntető krém pontos magyar nevében.
A szégyent azonban nem moshatom le magamról, anyanyelvem megcsúfolója, amerikanizmusok terjesztője maradtam legkedvesebb barátaim számára. Mentségemre csak annyit suttognék el, és azt is nagyon halkan, nem hárítva, hanem vállalva a felelősséget, hogy én legalább nem nyilvánosságnak szánt reklámanyagban szóltam el magam.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.