2009. április 29., 12:012009. április 29., 12:01
Akkoriban még nem tudtam, hogy az életben soha nem veszem hasznát mindezeknek, de megtanultam, mert akkor ez volt az irányzat. Azonban már akkor hiányoltam, hogy kevés a zeneóra, a testnevelés, a rajzóra, ahol csupa érdekes dolgokat lehet egészen lazán elsajátítani. Ezeknek a tanóráknak a hiányát most még inkább érzem, amikor felnőttként gondban vagyok, ha egy-egy klasszikus művet fel kell ismerni, arról nem is beszélve, hogy fogalmam nincs arról, milyen lazító tornagyakorlatot kellene végeznem, ha a sok számítógép előtti ülőmunkától görcsös fájást érzek a hátamban.
Pedig nekünk akkoriban heti két kötelező tornaóránk volt, és még kilencedikben is tanítottak rajzot és zenét. Amikor a gyermekeim iskolába kerültek – főleg az elején – nagyon megdöbbentett, hogy a tanügyi rendszer évek óta tartó reformtörekvései egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy a tantervbe még több szögfüggvény, még több deriválás és pekingi kacsa kerüljön. Ráadásul mindez a rajz-, a zene- és testnevelés-oktatás rovására. Utóbb például arról értesültem, hogy a tantervbe három testnevelési órát iktatnak be, de ebből csak egy lesz kötelező, a másik kettő amolyan sportklubokban zajló tevékenység, amin ugyebár elsősorban az élsportolók vehetnek részt.
Azonban ahogy elnézem a felnövekvő generációt, szomorúan tapasztalom, hogy egyre több a túlsúlyos, hátgerincproblémákkal küszködő tinédzser, akiknek bizony nem ártana a heti kötelező két tornaóra. Arról nem is beszélve, hogy ezekre a gyerekekre rá sem néz egyetlen edző sem, nemhogy bevonja őket egy sportklub tevékenységébe.
Feltevődik akkor a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Milyen felnőttek lesznek? Milyen lesz az egészségi állapotuk? Ismerve azt is, hogy a mi generációnkhoz képest ezek a gyerekek többet „játszanak” a számítógépen, mint mi, akik délutánokat szaladgáltunk a friss levegőn, nem nehéz kikövetkeztetni: púposak, kövérek lesznek, de roppant okosak. Kérdés, hogy megrozzant egészségi állapotú felnőttként, hogyan fogják hasznosítani az iskolában begyűjtött és elraktározott óriási ismerethalmazt?
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.