2009. május 06., 12:222009. május 06., 12:22
A tekintetben azonban a liberálisok volt elnöke is osztozik a felelősségben, hogy az ominózus parlamenti ülésen pártja honatyái két kézzel megszavazták a jogszabályt – közöttük Cristian Adomniţei akkori oktatási miniszter. A szemfényvesztő, populista intézkedés bajnokai persze Mircea Geoană szociáldemokratái és Emil Boc demokrata-liberálisai voltak. Băsescuval ellentétben viszont ők még nem jutottak el a képmutatás ama szintjére, hogy egy majdani szavazatszerzés reményében őszinteségi rohamot mímeljenek, és beismerjék: a vokshajhászás érdekében korábban a valóságot is elleplezték.
Nem, ez a huncutság egyelőre csak az elnök privilégiuma. A hónapok óta az államigazgatási spórolás felette szükséges voltáról papoló Emil Boctól például nem várható el, hogy beismerje: rossz példával jár elöl, amikor egyrészt a nadrágszíj összehúzására szólítja a társadalmat, másrészt viszont évente 2,6 millió eurót költ annak a több mint száz egykori prefektus és alprefektus bérezésére, akinek politikai okokból történt menesztése után hozta létre a kormányfelügyelői posztokat.
Ráadásul ezeknek a tisztviselőknek havi 50 ezer lejért más dolguk sincs, mint colostokkal mérni az országutakon éktelenkedő gödröket. Ehhez képest az a pár ezer euró már aprópénz, amelyet a hét végén Mircea Geoană eltapsolt a költségvetésből azáltal, hogy a szenátus elnökeként részt vett, államfőjelöltként pedig kampányolt az avasi népünnepélyen. A fenti példák kedvező gazdasági konstellációban talán nem is szúrnának szemet az egyszerű polgárnak, most, a pénzügyi válság kellős közepén ellenben több mint viszszás. Még a borivás és a vizet prédikálás korszakában is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok