2009. május 08., 13:172009. május 08., 13:17
Emellett pedig az az érzése az embernek, mintha a labdarúgáson kívül más nem is létezne, és abból is kizárólag a román foci uralja a világelitet: egy húszoldalas, napi kiadványból tizenhat oldalt rendszerint a román első osztály ural, egy-két oldal jut a külföldi focinak, a maradékot pedig nagylelkűen – egyéb sportágak címmel – a többieknek szentelik, így kerül egy oldalra a kézilabda, a Forma–1 és a rögbi. Igaz, néha abban sincs köszönet, ha behatóbban foglalkoznak valamely sportággal.
Itt van annak a bulvár sporthetilapnak az esete, amely egy kosárlabda-mérkőzésből is képes volt románellenes összeesküvést és szeparatista tüntetést kreálni. Történt ugyanis, hogy a sepsiszentgyörgyi női kosárcsapat egy Kárpátokon túli gárda ellen játszott, és a mérkőzésen egy ütközés nyomán az ellenfél egyik játékosának felhasadt az orra. Az incidenst egyszerű meccsbalesetnek minősítette a játékvezető és a megfigyelők is, ennek ellenére a lap szerint a sepsiszentgyörgyi csapat arra készült, hogy lemészárolja a románokat, és a székely szurkolók is arra biztatták kedvenceiket, hogy gyilkolják meg az ellenfelet.
A lap egyik legütősebb megállapítása szerint a tudósító úgy érezte magát a mérkőzésen, mintha Koszovóban lett volna. Ami speciel tényleg jókora baromság, legjobb tudomásom szerint ugyanis a koszovóiak zömmel nem sportmérkőzéseken rendezték a szerbekkel fennálló vitás kérdéseket, és a nézeteltérések elsimításához rendszerint jóval több Kalasnyikovot használtak, mint mondjuk Spalding-labdát.
Az írás szerzője ráadásul azon tény fölött is nagyvonalúan elsiklik, hogy az inkriminált ütközés zöld-fehér, azaz sepsiszentgyörgyi mezben játszó szereplőjét Olga Cazacnak hívják, és történetesen moldovai. De hát persze ezektől a moldovaiaktól is minden kitelik, hiszen eszük ágában sincs Romániával egyesülni, ráadásul még autonómiát is biztosítanak a kisebbségeiknek. Az pedig – mint tudjuk – Bukarest szerint száz kosármeccsnél és ezer Kalasnyikovnál is pusztítóbb bír lenni.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.