2010. november 05., 11:202010. november 05., 11:20
A számos sikert és kudarcot, örömöt és bánatot is hozó tizenegy év elteltével talán nem hat szerénytelenségnek, ha kijelentjük: sikerült megőriznünk a kezdetekkor rögzített szakmai elveket, a lappiacon akkor hiánypótlóként megjelent Krónika lényegét. A tárgyilagosság, a hallgattassék meg a másik fél is elve alapkövetelmény volt és maradt – azzal a megjegyzéssel, hogy a hamis, értékmentes, álszent objektivitásban, abban, hogy minden esetben minden álláspontot egyenértékűnek lehet tekinteni, nem hiszünk.
Ezért értékeket felvállalva írjuk a Krónikát: a hagyományos értékeket, a nemzeti tradíciók megőrzését, a magyar közösség megmaradását és fejlődését, a modern európai társadalomba való beilleszkedését mindig is fontosnak tekintettük és tekintjük. Nem álltunk azonban be kritikátlan tapsoncnak senki mellé sem, a bírálat jogát bármely oldal irányában továbbra is fenntartjuk magunknak – hiszen ez is a sajtó egyik lényegi jellemzője. Hitelességünk egyik fokmérőjének tartjuk, hogy nem pártutasításoknak megfelelően tálalunk eseményeket, a lap nem foglalkoztat sem aktív, sem egykori pártpolitikusokat állandó publicistaként. Nem gondoljuk azt, hogy az ittenieknek Bukarestből vagy Budapestről kellene irányt mutatni arra nézvést, merre haladjanak, hiszen az olyannyira óhajtott önrendelkezés éppen arról szól, hogy az érintettek a maguk szempontjai alapján határozzanak jövőjükről.
Lapunkat nem a magyar közösségtől elszakadva szerkesztjük: olyan fórum volt és kíván maradni, amelyben Nagyváradtól Brassóig, Máramarosszigettől Temesvárig az erdélyi és a partiumi emberek szemszögéből – de nem provinciálisan, befelé fordulva – próbálunk reflektálni a helyi, az országos és a nemzetközi történésekre. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem voltunk és nem vagyunk tökéletesek – követtünk és követünk el hibákat is. Mégis reméljük, hogy a Krónika hírszolgáltató, tényfeltáró, tematizáló és véleményformáló napilapként továbbra is része lesz az Ön, illetve az erdélyi magyar társadalom mindennapjainak. Hogy egyszer majd a harmincezredik lapszámot is lehessen – és érdemes legyen – megünnepelni.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.