2010. november 11., 10:352010. november 11., 10:35
Akármelyik tévécsatornára kapcsolok, színes magazint veszek a kezembe, akármilyen könyvesboltba térek be, mindenhonnan dől az ezó. Egész iparágak épülnek rá, és úgy tűnik, a média fölött is átvette a hatalmat. A szöveg első mondata például nem más, mint az egyik magyarországi tévéadó kora délutáni műsorának címe. Fantasztikus egyébként, érdemes belekukkantani, de csak rövid időre, nehogy túl sok agysejtet veszítsünk.
De ez még az enyhébbik eset. Sokkal durvább, amikor az esti híradóból köszön vissza az ezó. Azóta sem sikerült túltennem magam a híren, amely a legutóbbi elnökválasztáskor járta be Romániát: a két fő ellenjelöltnek ugyanaz volt az ezotérikus tanácsadója. Ebből már az is egyértelmű, hogy nem véletlenül hordtak lila nyakkendőt a kampány alatt, és az is az ördögi erők munkája, hogy egyikük jócskán alulmaradt a tévében élőben közvetített vitában. Persze ki vagyok én, hogy a szellemi sötétség megnyilatkozásaként könyveljem el a jelenséget?
Elvégre éppúgy, mint a hókuszpókusz hatásosságára, a hatástalanságára sincs kézzelfogható bizonyítékom (a józan eszemen kívül, de ez nem sokat nyom a latba). Javaslom tehát, ha már ilyen nyíltan hívják segítségül a titokzatos hatalmakat választott (választotta a fene) vezetőink, kezdjenek legalább valami hasznoshoz vele! Ott van például a soha meg nem épülő autópálya – lehet, hogy az építőmunkások védőöltözékét lilára kellene cserélni! Vagy ott a tanügyi törvény: megkérdezhetnék a kristálygömböt, miért is nem tetszik a szenátusnak, aztán teliholdkor elégetni a kisebbségekről szóló fejezetet (persze csak a másolatát), és közben az ellenzék nevét zsolozsmázni.
A Nemzetközi Valutaalaphoz egyenesen a legjobb asztrológust kellene elküldeni, győzné meg már őket végre tudományos módszerekkel: nem lesz olyan jó, ha éhínségben kihal a fél ország. A nyugdíjasok mindegyikéhez saját kártyajóst lehetne kirendelni, sakkozza ki nekik, elkölthetnek-e aznap három lejt kenyérre, vagy már nem jut. Nos, ha bármelyik illetékes az Ezo magazin helyett ma a Krónikát olvassa, és felvetéseim felkeltették az érdeklődését, üzenem neki: számos ötletem van még, potom áron eladom őket, de csak akkor működnek, ha éjfélkor fekete gyertyát gyújt az útkereszteződésben, és elátkozza a napot, amikor jelöltette magát.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.