2010. november 10., 10:282010. november 10., 10:28
Kezdhetjük rögtön az alvásfüggőkkel, akik reggel képtelenek felébredni, és képesek egyhuzamban akár egy napot is átaludni. Majd következnek a tisztaságmániások, akik sokszor véresre tisztítják körmüket, a munkafüggők, akik öltönyben alszanak, a koffeinfüggők, akik napi nyolc kávéval élnek, s minden egyéb, ami mindannyiunk hétköznapjaiban egyszer is szerepel.
Az egyetlen probléma az, hogy senki nem határozza meg, mikortól számít az ember függőnek. De ez így van jól, mert legalább a bulvárlapok is ütős címeket eszkábálhatnak az olyan eseteknek, mint például egy anyáé, aki számítógépes játékfüggő volt, s mivel kisbabája megzavarta szórakozását, kivette a kiságyból, csitításképpen rázott egyet rajta. A későbbiekben kiderült, hogy a gyerek fejét beleütötte valamibe, amit a csecsemő már nem élt túl.
Ez esetben úgy gondolom, nem a játékfüggőség okozta a gyerek halálát, hanem a szülő értelmi szintje, a családi háttere vitte rá arra, hogy erőszakosan bánjon gyerekével. A káros szenvedélyben szenvedőknek csak azért nehezebb a helyzetük, mert szervezetüket sokkal látványosabban és gyorsabban rontják le, mint például egy hétalvó. Ha egymás mellé állítunk egy borvirágos orrú, lesoványodott, ráncos, szesztől bűzlő alkoholistát, aki minden pénzét eliszsza, és már lakása sincs, egy munkamániás, családtalan emberrel, aki munkahelyén alszik, s bár pénze van, semmit nem költ magára, csak szakmájának él, egyértelmű, hogy előbbit fogjuk jobban elítélni.
Pedig mindketten magányosak, akik nem tudnak kikeveredni a saját maguk által felállított belső világukból. Vajon mennyire kell kizárjuk a környezetünket, és csak egy hobbinak éljünk, hogy szélsőséges eseteket kövessünk el? Szerintem ennek a magyarázata egyszerűbb. Csakis saját gondolatainknak és depressziónknak vagyunk függői, amit azzal próbálunk csitítani, hogy egy tevékenységnek hódolunk be, gyáván megfutamodva a problémáktól, amelyeknek már az utolsó utáni határidejük is lejárt. Elképzelhető, hogy végső soron csak felfogás kérdése az egész. Szenvedéllyel is élhetünk anélkül, hogy vakon kergetnénk az illúzióinkat, ha nyers akaraterővel egyszer is ki merünk pillantani skatulyánkból egy másik világ felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok