2010. november 08., 10:212010. november 08., 10:21
Hogy a PDL megriadt a szövetség esetleges távozásától, azt jól mutatja, hogy maga a PDL igazi irányítója, Traian Băsescu államfő is részt vett Emil Boc pártelnök-kormányfő mellett azon a megbeszélésen, amelyen a koalícióban maradásról próbálták az RMDSZ vezetőit meggyőzni.
Fölmerülhet persze a kérdés, hogyan lehetne felelős egy párt az alkotmány tiszteletben tartatására hivatott független testület döntéséért, de nem leszünk álnaivak: a taláros testület tagjait is politikai alapon nevezik ki, így döntéseiket az esetek zömében ennek szellemében hozzák.
Ezen lehet ugyan háborogni, de kár: a modern demokrácia őshazájában, az Egyesült Államokban is előre beárazhatók az alkotmánybíróság szerepét is betöltő Legfelsőbb Bíróság ítéletei a testület személyi összetétele alapján. Ha például a kilenc alkotmánybíró közül ötöt republikánus kormányzatok idején neveztek ki, akkor szinte bizonyosra vehető, hogy az ítéleteket a konzervatív oldal fogja megtapsolni, míg ellenkező arányú összetétel esetén a demokraták örülhetnek. Hogy ez távol áll a fékek és ellensúlyok szerepéről vallott idealista felfogástól, az tény, de nem az ideák világában élünk, és egyetlen ember által alkotott és működtetett rendszer sem tökéletes.
Nem is az alkotmánybíróság átpolitizáltsága az RMDSZ igazi problémája az oktatási törvény kapcsán, hanem az, hogy a jelenlegi koalíció mögött álló államfő által kinevezett alkotmánybírák egyike is a felelősségvállalás alkotmányossága ellen szavazott, így kaszálhatta el a taláros testület a szándékot. Ezért kiált árulást az RMDSZ néhány politikusa, mondván: ha Băsescu nem akarta volna, hogy a felelősségvállalás bukjon, akkor ilyen szellemben utasította volna kinevezettjét.
Ebben persze nem kevés logika van, de az államfő reakciója alapján arra is következtethetünk, hogy az illető bíró önjáróvá vált. Nem példa nélküli esetről lenne szó: amikor három évvel ezelőtt EP-képviselővé választották Nagyvárad román polgármesterét, az RMDSZ előzetes megállapodást kötött az önkormányzat két pártjával, hogy a magyar alpolgármestert választják ideiglenes elöljáróvá. A voksoláson aztán két román képviselőben is felülkerekedett a „nemzeti elkötelezettség”, és a megállapodással ellentétesen voksolt. Szóval bármikor megeshet ilyesmi: a háttéralkuk könynyen befuccsolhatnak – főleg olyan közegben, ahol az ígéretek betartása nem képezi a politikai kultúra részét.
Az RMDSZ most úgy tűnik, a szokottnál határozottabban lép fel érdekei védelmében, ami nem is csoda, hiszen a kormány eddigi teljesítménye miatt megítélése meredeken zuhant, és a népszerűségvesztést legfeljebb az oktatási törvény kisebbségek számára kedvező cikkelyeivel kompenzálhatná. Ha viszont ez is meghiúsul, akkor valóban öngyilkosság továbbra is fenntartani a koalíciót. Persze az oktatási jogszabály kapcsán vigyázni kell a kommunikációra: nem szabad engedni, hogy a vita csak a magyarkérdésről szóljon, komoly szakmai érvrendszert is ki kell dolgozni amellett, miért is fontos a jogszabály jelenlegi formában történő elfogadása. Ha pedig még így sem sikerül a törvényt elfogadtatni év végéig, januárban tényleg távozni kell a kormányból. Bár az elvesztett hitelesség visszaszerzése szempontjából már ez sem biztos, hogy segítene.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.