2010. november 03., 10:222010. november 03., 10:22
Tovább javítja a helyzetet, ha a többablakos postahivatalokban magyarul is ki lesz írva, hogy: „ajánlott levelek feladása”, vagy „csomagküldés”; ha pedig a postás is megérti magyarul, hogy csomagot akarunk küldeni, akkor végképp nem lehet ok a panaszra. Valami ilyesmi érezhető a postát is felügyelő minisztérium államtitkárának a nyilatkozatából.
Ahhoz azonban, hogy az ember megértse, milyen nyelvi problémák is merülnek fel a postán, néha nem árt befordulni egy postahivatalba, levelet küldeni, csomagot kivenni. Merthogy az ilyen műveletek során derülhet ki, hogy a feliratozásnál sokkal fontosabb a címzések, az űrlapok nyelvének a kérdése. Egy csomagfeladási kísérlet világosíthatná meg azt is, hogy a küldemények többségét nem helyben kell kézbesíteni, hogy a posta esetében mit sem érnek a helyi etnikai arányok.
A fő kérdés az, hogy eljut-e a székelykeresztúri Fenyő utcába a Dorohoiban feladott levél, ha magyarul címezték. Tudják-e a ditrói postán, hogy a Dicsőszentmártonba címzett csomagot melyik irányba kell elindítani? Továbbá az, hogy ha netán lesz magyar tértivevény is, boldogul-e azzal a címzettet kereső strehaiai postás? A postai kétnyelvűség kérdése minden bizonnyal az ország hivatalos nyelvének a kérdésével azonos.
Akkor lesz ténylegesen kétnyelvű a posta, ha a magyar nyelv is hivatalos státust kap az országban. A most ajánlott kétnyelvűség annyit ér, mint döglött lovon a patkó. Azt is látni kell, nem a többnyelvűség hiánya a legnagyobb baja a román postának, hanem az, hogy szolgáltatásaival megrekedt a hetvenes-nyolcvanas évek szintjén. Időutazással ér fel belépni egy-egy postahivatalba, megvárni, míg az alkalmazott elveszi a kemény hátú füzetet az ablak félkör alakú lyukától, és indigóval megírja az ajánlott levél szelvényét. Nem csoda, hogy manapság már szinte hülyének nézik azt, aki postán és nem valamely futárszolgálat útján akar csomagot küldeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok