2010. november 01., 09:492010. november 01., 09:49
Most gyakorlatilag a partiumi nagyváros Szent László-bazilikájára irányult a magyar, sőt az egyetemes katolikus egyház szeme, annál is inkább, mivel a váradi egyházmegyében utoljára 1192-ben, a magyar lovagkirály szentté avatásakor került sor hasonló ünnepi pillanatra. Ugyanakkor ahhoz sem fér kétség, hogy a vértanúhalált halt egykori püspök megdicsőülése nemcsak a katolikus és nem kizárólag a magyar nemzetiségű híveket tölti el büszkeséggel.
Amellett ugyanis, hogy életével és életáldozatával tett tanúságot Krisztushoz és egyházához való hűségéről, az egyházüldöző kommunista rendszer áldozataként Bogdánffy az utókornak, a ma emberének is példát mutatott. A második világháborúban elhurcolt tanárok helyett nem csak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított a diákoknak, kivette részét a rászorulók, a betegek gondozásában, ezért nem véletlen, hogy az ifjúság körében hamar, már fiatal papként népszerűvé vált. Rendkívüli emberi tartását, megvesztegethetetlenségét bizonyítja, hogy miközben más felekezetű paptársai sorra behódolnak az új ateista hatalomnak, ő határozottan visszautasította a román kommunisták mérgezett ajándékként érkező felkérését, miszerint álljon a Vatikántól független román katolikus egyház élére.
Miközben a nyilasok amiatt fenyegették, mert zsidókat rejtett el és mentett ki a halál karmaiból, a kommunista hatalom többek között azért is üldözte, mivel nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, és kiszolgáltatni a kor vérbíróinak a román állam elleni szervezkedéssel vádoltak vele megosztott titkát. Bogdánffy Szilárd mártíromságát tulajdonképpen végigkíséri, rányomja bélyegét az egész 20. század szörnyűsége, és most, boldoggá avatásakor döbben rá ismét az utókor, hány meg hány tisztázatlan, homályba vesző gazság maradt feltáratlanul. A vértanúként elhunyt püspök igazsága viszont éppen arra tanít, hogy a rossz, az emberi gyarlóság fölött nehéz időkben is felül lehet kerekedni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok