Mint ismeretes, a szenátus múlt héten robbantotta a bombát, amikor a nyilvánosság előzetes tájékoztatása nélkül, gyors koalíciós egyeztetés után a kormányoldal hirtelen megszavazta a Btk.-módosítást, amely 250 000 lejes okozott kárban szabná meg azt a határt, amely alatt a hivatali visszaélés nem minősül bűncselekménynek.

Mindezt úgy, hogy hat évvel ezelőtt, 2017-ben több százezres utcai tüntetések törtek ki, és a brüsszeli hivatalok mellett alig akadt olyan, a mindenkori bukaresti illetékesek által mértékadónak tekintett nyugati kancellária, amely ne fejezte volna ki rosszallását, miután az akkori kormány a hírhedt 13-as sürgősségi rendelettel hasonlóan járt el.

Akkor az ominózus jogszabályt a belföldi és nemzetközi felháborodás miatt gyorsan visszavonták – pedig az még „csak” 200 000 lejes alsó összeghatárt szabott meg.

Vagyis senki sem mondhatja, hogy a jelenlegi kormánypártok nem figyelnek oda a részletekre, hiszen az azóta bekövetkezett inflációt is beleszámolták az új törvénymódosításban szereplő összegbe.

Most persze áll a bál, hiszen – akárcsak 2017 -ben –, ma is nehezen mossák le magukról az érintettek, hogy nem azon politikusok megmentése érdekében szabták volna meg igencsak nagylelkűen az alsó összeghatárt, akik valamilyen hivatali visszaélési ügybe keveredtek – vagy a jövőben keverednek majd ilyen kellemetlen helyzetbe.

A különbség csupán annyi, hogy ma a 2017-es helyzettel szemben nem csupán a PSD-t lehet „vörös pestisezni”, hanem a ma már vele koalícóban kormányzó PNL-t és az RMDSZ-t is.

Bár tény, hogy alkotmánybírósági ítéletek mondják ki: a Btk.-ban valóban meg kell szabni, hogy milyen összeghatár alatt nem minősül bűncselekménynek a hivatali visszaélés, a mostani kezdeményezés sportnyelven szólva amolyan ki nem kényszerített hibának tűnik a kormánypártok részéről.

A tervezet körüli mizéria alapján – az igazságügyi miniszter előbb gyorsan 9000 lejes összeghatárt javasolt, majd a képviselőház jogi bizottságának ülésén váratlanul el is vetették az összeghatár megállapítását, és a többség végül anélkül szavazta meg a képviselőházban – úgy tűnik, mintha a kormányoldal a viccből ismert pincér példája alapján járt volna el, aki a számlára felírt egy meggyet is, amit pedig a vendég nem is rendelt meg.

Amikor a vendég ezt szóvá tette, a pincér rezignáltan húzta ki a számláról a tételt, mondván: „Ha megy, megy, hát nem megy”.

Mindezzel azonban várhatóan még nincs vége az ügynek. A hirtelen a köztudatba bedobott, majd a felháborodás miatt csökkentett, végül még váratlanabbul elvetett küszöbérték ügyével ugyanis a kormányoldal mindent sugall, csak azt nem, hogy tudja, mit akar.

korábban írtuk

Volt alkotmánybíró: ellentétes az alaptörvénnyel a hivatali visszaélés összeghatár nélküli meghatározása

Elbukna az alkotmánybíróságon a Büntető törvénykönyv a képviselőházban szerdán megszavazott módosítása, amely a taláros testület korább ítéletei ellenére sem szab alsó értékhatárt a hivatali visszaélés esetében.

A túl magas összeggel már eléggé felbosszantotta az embereket, a küszöbérték elvetésével pedig mosná kezeit, hogy majd később, alkalmasabb időpontban foglalkozzon vele a parlament. Mert hogy foglalkozni kell vele, ha már a kormányoldal is arra hivatkozva akart küszöbértéket bevezetni, hogy az alkotmánybíróság kötelezte rá.

Az ügyben előadott kaotikus kapkodásnak egyetlen nyertese van: az ellenzék, amely egyrészt a kormányoldal határozatlanságát állíthatja pellengérre, másrészt ismét alkotmánybírósághoz fordulhat, hogy az állapítsa meg: a most, küszöbérték nélkül elfogadott módosítások is alkotmányellenesek.

Hasonló a helyzet a különleges nyugdíjak ügyével is, amivel sehogy sem tudnak zöld ágra vergődni a kormánypártok.

A gyakorlatot, miszerint egyes kivételezett kategóriák, elsősorban a bírák és ügyészek, majd többek között a honatyák az általuk befizetett hozzájárulást messze meghaladó mértékű nyugdíjat kapnak, egyértelműen azért vezette be a politikum, mert így akarta biztosítani az érintettek támogatását a kezdeményező pártok számára, másrészt az sem utolsó szempont, hogy így szavatolják az igazságszolgáltatás jóindulatát az esetlegesen korrupciós ügyek miatt bíróság elé kerülő politikusok esetében.

Az alkotmánybíróság azóta a saját különleges nyugdíjait – nem kicsit felháborító módon – ítélet útján is igyekezett bebetonozni, ami még nehezebbé teszi a különleges nyugdíjak felszámolását.

Nem mintha arra a mindenkori politikum részéről valós igény mutatkozna, hiszen ellenzékből ugyan jól hangzik a pofátlanul magas illetmények ostorozása, de kormányra kerülve már azzal szembesülnek, hogy a befolyásos körök érdekeinek megsértésével a kormánynak, pártjuknak és önmaguknak is árthatnak – jóval nagyobb mértékben, mintha eleget tennének a józan ésszel és az emberi jóérzéssel is ellentétes mértékű nyugdíjak eltörlését követelő, széles körű társadalmi igénynek és az óriási összegekkel járó indokolhatatlan kiadások miatt az országnak járó támogatások megnyirbálásával fenyegető EU-nak.

Ezért aztán marad a mismásolás, a felelősség hárítása, a fél- és álmegoldások, a folyamatos halogatás.

Ami megint csak az ellenzék – elsősorban a szélsőséges AUR – malmára hajtja a vizet.

korábban írtuk

RMDSZ-es morgolódás mellett, a hivatali visszaéléssel kapcsolatos összeghatár nélkül fogadta el a Btk.-módosítást a képviselőház

Sorozatos botrányok és módosítások után a kormány által eredetileg javasolt formában, a hivatali visszaélés bűncselekménnyé nyilvánításához szükséges összeghatár nélkül szavazta meg szerdán a képviselőház a Büntető törvénykönyv (Btk.) módosításait.