Más illegális építkezések bontására különösebb csetepaté nélkül szokott sor kerülni. De sorolhatnánk rengeteg más bírósági végzést is, amit végrehajtókkal tartatnak be. Ez kellene hogy legyen az úzvölgyi katonatemető kapcsán született bírósági döntés végrehajtásának a sorsa is.

De vajon miért nem az? Miért fogalmazódik meg közösségi oldalak rengeteg magyar hozzászólásában, hogy

Miért akarjuk beteljesíteni magunk ellen a végzetet azzal, hogy megjósoljuk, megjövendöljük az ellenkezőjét?

Az egyértelmű válasz politikusaink tanácstalanságában keresendő. Az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak az úzvölgyi katonatemető kapcsán született bírósági döntés végrehajtásáról a törvénytelenül felépített 19 emeletes bukaresti Cathedral Plaza jutott eszébe, amelyet egy 2011-ben születt bírósági végzés ellenére sem bontottak le. A Krónikának adott interjújában mintha azt sugallná, hogy hasonló sors fog várni az úzvölgyi katonatemető ortodox keresztjeire is. De az üggyel foglalkozó jogász szakemberek sem mernek egyértelműen választ adni a hogyan tovább kérdésére. Mindenki azt mérlegeli,

Valóban, mi lesz? Mi történik akkor, ha egy focimeccsen szélsőséges, huligán csoport elkezd törni-zúzni, petárdákat dobálni, verekedni? Közbelép az ilyen eseteket profi módon rendezni tudó állami erőszakszervezet, a csendőrség, és feloszlatja a randalírozókat. A kemény magot megbünteti vagy őrizetbe veszi. Világszerte bevett rendezési elv ez, mert egy demokratikus ország nem engedheti meg magának, hogy a békés emberek nyugalmát veszélyeztesse a közveszélyes csürhe.

Hasonló forgatókönyvben kell gondolkodni az úzvölgyi temető ügyében is, mert a magyarságnak már nincs hova hátrálnia. A bákói román bírák becsületére legyen mondva, kimondták a számunkra kedvező ítéletet. Ennek

Amiben – a kishitű emberekhez hasonlóan – nem azt kell keresni, mit miért nem lehet megtenni, hanem céltudatosan arra törekedni, hogy a számunkra kedvező bírósági döntés a gyakorlatban is valósággá váljék.

Nemrég egy szórványlelkésszel találkoztam, aki dél-erdélyi településeken pereli vissza a magyar egyház egykori jussát. Több földterületet visszakapott olyan falvakban, ahol alig, vagy egyáltalán nem élnek már magyarok. Megkérdeztem, ki áll a háta mögött. Azt válaszolta: azoknak a nevében kilincsel, akik fizikailag már nincsenek közöttünk, de ő mégis érzi a jelenlétüket. Ezért tud benyitni úgy polgármesteri hivatalokba, mintha ötszáz vagy ezer magyar híve állna mögötte.

Ez lehetne a mára elnéptelenedett Úzvölgye település katonatemetője nyugalmának és közösségi sikerünknek is a kulcsa. Csak végre le kéne vetkőzni a kishitűséget.