A parlamenti, önkormányzati, európai parlamenti és elnökválasztásból természetesen mindenki szeretné a legtöbbet kihozni, ezért aztán elindult az ötletelés, amely az előre hozott választásoktól a parlamenti és az önkormányzati választások összevonásáig terjed.

Az előre hozott választások ötletét nyilvánosan Kelemen Hunor, a legkisebb kormánykoalíciós tag, az RMDSZ elnöke vetette fel, azonban egy ideig úgy tűnt, hogy a koalíció legnagyobb támogatottságú pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) próbálkozhat meg a kikényszerítésével.

A korábbi hónapokban ugyanis a felmérések rendre azt mutatták, hogy a PSD támogatottsága jócskán meghaladja a 30 százalékot. Eközben hiába a kormány tagja, mivel a miniszterelnököt nem a párt adja, a kormánnyal szembeni ellenszenv nem elsősorban rajta csattant, ráadásul bizonyos esetekben még vehemensebben bírált liberális kormánytagokat, mint az ellenzéki pártok. Ezért kacérkodhatott a gondolattal, hogy a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) kötött koalíciót valamilyen ürüggyel felrúgva megpróbálja kikényszeríteni az előre hozott választásokat, hogy ezáltal a parlamenti mandátumok számában is tükröződjenek a párt kedvező támogatottsági adatai.

Csakhogy az utóbbi hónapokban a párt támogatottsága apadni kezdett, így aztán a PSD kommunikációjában a koalíciós partnerrel való konfrontálódás mellett az együttműködés még szorosabbra fűzése, egy esetleges hosszabb távú szövetség megkötése is helyet kapott, minden eshetőségre készen.

A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy az emberek egyre nehezebb anyagi helyzete, az inflációs áremelkedések és a szomszédos Ukrajnában zajló háború miatti létbizonytalanság nyomán a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) támogatottsága ismét növekedésnek indult, ilyen körülmények között pedig egy esetleges előre hozott választás után arra ébredhetünk, hogy egy 20 százalék körüli támogatottságú szélsőséges párt jelentette kihívásokkal kell majd megküzdeni bel- és külföldön egyaránt.

Ráadásul a személyes politikai ambíciókról sem szabad megfeledkezni: Marcel Ciolacu PSD-elnök számára hamarosan lehetőség nyílik arra, hogy másfél évig ő legyen Románia miniszterelnöke. Márpedig egy előre hozott választás megkurtítaná a biztos másfél éves időszakot, és kérdésessé tenné, hogy a választások utáni új parlamenti felállásban a PSD magának követelhetné-e a kormányfői tisztséget.

Kelemen Hunor ugyan arra hivatkozott az előre hozott választások kiírását javasolva, hogy legalább azzal tehermentesíthetnék valamennyire a jövő esztendőt, de azért esetében is felmerülhet, hogy az RMDSZ jelenlegi, 5 százalékos, vagy valamivel afölötti támogatottságát szeretné egy újabb négyéves parlamenti ciklusra is bebetonozni, mivel a jövő évi választásokig bármi megtörténhet, és a kormány jelentős népszerűségvesztése a magyar szervezetre is kihathat. Igaz ugyan, hogy az alternatív küszöb miatt az RMDSZ-nek mindenképpen bejutna néhány jelöltje a törvényhozásba, de azért minden bizonnyal a tulipános szervezet vezetésében is úgy vannak vele, hogy jobb az 5 százalékos parlamenti küszöböt megugorva, a lehető legnagyobb frakcióval rendelkezni, hiszen így a kormányzati szereplés esélye is jóval nagyobb.

Ilyen körülmények között egyelőre úgy tűnik, hogy egyedül marad a javaslatával.

Hacsak nem sikerül valamilyen formában visszafordítani az AUR népszerűségének növekedését, illetve a kormánypártok népszerűségének csökkenését.

Előfordulhat például, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy épp most láttak napvilágot a Geroge Simion AUR-vezér lehetséges orosz titkosszolgálati kapcsolatairól szóló hírek, amikor pártja népszerűsége ismét növekedésnek indult.

Ha sikerül napirenden tartani az ügyet, azzal mind Simiont, mind az AUR-t „eláshatják” – de legalábbis olyan szintre nyomhatják le a párt támogatottságát, hogy ne jelentsen nagyobb fenyegetést a fősodratú pártokra.

Mindeközben a PNL sem a PSD-vel fennálló kapcsolat szorosabbra fűzését, sem az előre hozott választásokat nem vállalná szívesen, ehelyett a jövő évi parlamenti és önkormányzati választások összevonását szeretné.

A liberálisok hivatalosan arra hivatkoznak, hogy ezáltal pénzt lehetne megtakarítani, ami a polgárok elvárásaival is összhangban van. Márpedig az államkassza kímélése megfelelő vis maior, amit nagyon nem is kell indokolni, hiszen jelenleg éppen ott tart az ország, hogy a kormánynak 20 milliárdos kiigazító csomagot kell bevezetnie, még akkor is, ha orosz mintára – miszerint a háborút nem háborúnak, hanem különleges katonai műveletnek nevezik – költségvetés-kiigazítás helyett „intézkedési tervről” beszélnek.

Valójában persze a liberálisok is a saját érdekeiket követnék: támogatottságuk továbbra is alig haladja meg a 20 százalékot, és messze elmarad a PSD-é mögött.

A liberálisok azért vonnák össze a két választást, mert az önkormányzati választások általában nagyobb részvétel mellett zajlanak, mint a parlamentiek. Ezért abban reménykednek, hogy aki amúgy is elmegy szavazni a helyi elöljárókra, a törvényhozási urnába is bedobja voksát. Különösen akkor, ha a helyben beágyazott polgármesterek és egyéb önkormányzati illetékesek is emellett kampányolnak, ezért aztán számíthatunk arra, hogy ismét valamilyen anyagi előnyökkel próbálja majd a kormány a helyi elöljárókat motiválni.

Persze ez még nem jelenti azt, hogy ehelyett – vagy akár az összevont választásokkal együtt – nem kerülhet napirendre az előre hozott választások ügye.

Azt ugyanis megszokhattuk, hogy Romániában semmilyen rendkívüli fejlemény sem zárható ki, ha a pártok úgy érzik, hogy egy szokatlan, váratlan húzással sikerülhet hatalomra kerülniük, vagy megtartaniuk azt.

A román politikum szolgált már néhány kiadós meglepetéssel – a legközelebbi példa éppen a jelenlegi bukaresti kormánykoalíció két évvel ezelőtti, az egymással addig életre-halálra rivalizáló liberálisok és szociáldemokraták által, az RMDSZ bevonásával történt létrehozása.