Hogy jól vagyok-e? – kérdezte, hangjában érezhető felháborodással. Jól, persze hogy jól. Reggel felkeltem, és nem volt meleg víz. Nem elég, hogy zuhanyozni nem tudtam, de még fogat mosni is csak hideg vízzel. Az még a fogaknak sem jó – jegyezte meg Beszélgetőpartner, aki tisztában volt vele, hogy a következő félórában nem jut majd szóhoz, mert a panaszáradat feltartózhatatlanul ömlik majd a lányból.
Ezt is megértük: a chat, a webkamera és az egyéb virtuális kommunikációs eszközök után létrejött az internet segítségével egy olyan, a valódinak majdnem pontos másaként működő világ, ahol nemcsak ismerkedni, hanem egyebek mellett dolgozni, és pénzt költeni is lehet.
A svédországi Ängelholm város közgyűlésének tagjai meglehetősen unalmas és fantáziátlan alakok lehetnek. Egy kivétellel. Õ azonban minimum korszakos zseninek nevezhető.
Kicsit lihegve, szuszogva, fújtatva cihelődött fel a kocsira. Pillanatnyi gondolkodás után belépett a fülkébe, és a kocsi küszöbének a magasságából eredő nehézkes felszállástól még mindig lihegve lepakolt.
Tanulságos dolog manapság focimeccset nézni: az ember olyan stratégiákat tanulhat meg, hogy egy csapásra megszabadul a lelkiismeret-furdalástól, a munkahelyén vagy iskolában tapasztalt dorgálásoktól, sőt saját ügyetlenségére is talál mentséget.
Délután hat óra körül járhatott az idő, mikor végre bezötykölődött a busz a megállóba. A fiatal nő valószínűleg soká várhatta, mert igencsak megörült neki. A megkopott smink már nem takarta el a szeme alatt feketéllő karikákat.
Vitatható, hogy ki csinált nagyobb hülyét magából: A da Vinci-kód szerzője, amikor vallás- és művészettörténeti bakiktól hemzsegő könyvéről orrvérzésig állította, hogy abban márpedig minden adat helyes – vagy az a szerzőpáros, amely az említett műével vetekedő vastagságú kötetet szánt arra, hogy Dan Brown tévedéseire fényt derítsen (a pontosság kedvéért: Carl E. Orson, Sandra Miesel: A da Vinci-blöff).
A turisztikai ipar fejlődése köztudomásúan maga után vonja a piac szakosodását. Azaz: az átlagos fényképezős-szuvenírvásárlós-kirándulós utazások mellett egyre népszerűbb a wellnessturizmus is, azaz amikor a holland vagy német középosztály rozzantabb tagjai két hétig áztatják sajgó ízületeiket kiváló gyógyvizeinkben, vagy a borturizmus, amikor a számukra nevetségesen alacsony alkoholáraktól vérszemet kapott skandináv turisták tucatjai fetrengenek...
Emlékeznek még arra a filmre, amelyben kitörülték az emberek memóriájából a nemkívánatos emlékeket? Legtöbben persze a rosszul sikeredett szerelmi ügyeik maradványainak eltakarítására fizettek volna be, azonban a módszert azóta sem sikerült gyakorlatba ültetni.
„Tessék-tessék, csak bátran, vegyék, mert friss!”, kínálta portékáját a virágárus. Az emberek csak jöttek és mentek, valósággal hemzsegtek a hétvégi nagypiacon.
Ha most kikapcsolom a tévét, akkor olyan öt perc múlva már álmos is leszek, addig talán elmegy az a csúnya gép is, amelyik utcaseprés fedőnéven zavarja a városlakók éjszakai álmát, és akkor reggel kilencig nyugodtan lehet aludni – okoskodott magában, majd megnyomta a távirányító gombját. A szobában sötét lett, Álmok Kergetője csendet várón fordult a fal felé.
Azt eddig is tudtuk, hogy terroristáéknak nem kell a szomszédba menniük egy kis kreativitásért, de az egyik iráni csoport még az eddigieknél is szokatlanabb módon kívánja a fogyóeszköznek számító öngyilkos merénylők sorait bővíteni.
Busszal járok. Naná, nem is fogok gyalogolni egy ekkora városban! Havibérletet váltok, ez olcsóbb, mint a mindennapi jegyvásárlás. Ráadásul kényelmesebb is, gondom egy szál se.
Rápillantásra világos, hogy nem ma kezdte. Lehet vagy tizenegy éves, barna bőre piszkosan feszül kiugró állkapcsára, szeme, mint a kettéválasztott dió: csontkemény, és belül üres.
A szláv lélek újabb rezdülése ismét csak tudatosíthatja a világban: az orosz géniusz az elmúlt évtizedekben csupán hibernált valahol a szibériai sztyeppe egy távoli csücskében, de most magához tért, és rögtön egy zseniális találmányt tett le az asztalra.
Na, és merre vesszük az irányt? – fordult felém a sofőr. Hát, ha már választani lehet, akkor előbb szeljük át a várost, mondjuk nyugat-kelet irányban, vagyis hosszában.
Vannak élelmiszerek, amelyekért valóságos hajtóvadászatot kell folytatni a város üzleteiben. Ott van például a vietnámi licenc alapján, itthon gyártott, nagymennyiségű laskát tartalmazó instant leves, amelyet egyetlen szupermarketben árulnak – de ott legalább mindig van belőle.
Ünnepek előtt csöppet sem meglepő, ha a diákok pénz nélkül maradnak. A szülőktől kapott pénz már csak halvány emlék, ösztöndíj – ha van – csak távoli és bizonytalan jövő, a hűtőszekrényből is már csak a szalonna mosolyog szembe.
Látogatottsági adatok