A 2009-es év első munkanapján, még mielőtt nekilátott volna az új feladatok felleltározásának, a városban a magyarok belgájaként emlegetett Oportunistein Gedeon egy hosszas pillantást vetett családi vállalkozása tavalyi mérlegére, majd elégedetten szusszant fel, és dörzsölte össze a tenyerét. „Ennél rosszabb sose legyen!” – duruzsolta önmagában, mint olyan, aki jól tudja milyen fejfájást okozhat egy gazdasági válság átvészelése.
Ha azt mondom rázós, sokat enyhítettem azon, milyen, ha valaki városiból átvedlik falusivá. Lakásilag. Még ha kisvárosiból városközeli falusivá is. Biztos vagyok benne, hogy a megrázkódtatás a másik irányba nem annyira vészes: az urbánus olvasztótégelyről valamennyien hallottunk már rebesgetni. Na de amikor a többgenerációs kisvárosi, aki megjegyzem még legalább egy falusi nagymamával sem rendelkezik, vesz egy buszjegynyi földet, eladja a blokkot, felveszi a...
„A nő legfontosabb feladata, hogy legyen szép!” – hangzott el az ominózus mondat Peggy Bundy, a sokak által ismert Egy rém rendes család tévéfilmsorozat egyik főszereplőjének szájából. Ha netán valaki nem tudná, hogy kiről van szó, röviden ismertetem.
Lehet valami a szentpétervári levegőben, ami az átlagosnál jobban megviseli az embereket. Különösen a kommunistákat, hiszen emlékezhetünk, hogy az elmúlt évszázadban Marx és Engels tanainak itteni követői robbantották ki azt a forradalmat, amely európai keleti felét jó néhány évtizedre egy mérsékelten civilizált rendszer honává tette.
Ez úton szorgalmazom a főtéren, dologidőben végrehajtott kátrányba és tollúba forgatás, mint méltatlanul elfeledett nyilvános büntetőeljárás azonnali visszaállítását. Mielőtt még valaki a jelenkori lélektan apró Sade márkijának bélyegezne, leszögezem, hogy az említett büntetést kizárólag abban az esetben alkalmaznám, ha valaki nem átallná a mai, fiatalság, nem, olvas, irodalmat, tragédia, mentsük és meg szavakat, vagy ezek rokon értelmű párját...
Micsoda nap, micsoda nap… Reggel az asszony zsörtölve ébred, hogy egész éjjel nem aludt, mert mind osztotta s szorozta a házi költségvetést, nem jut, semmiképp sem jut arra, hogy a család nem luxuskörülmények között, de legalább nyugodtan éljen, filléres gondok nélkül, s akkor még ez a világválság is… Legalább ébresztett volna fel, hogy akkor osszuk s szorozzuk ketten.
Nem tudom, hányan kapták meg olvasóink közül azt az e-mailben terjedő üzenetet, mely a szavazólapok érvénytelenítésére buzdít, abban a reményben, hogy eredménytelen lesz a november 30-i választás, és újabb voksolást írnak ki. Az ötlet nem rossz, a szerzők felsorolják a parlament néhány szembeszökő baromságát, majd felteszik a kérdést: őket válasszuk vissza? Igaz, arra ők sem adnak feleletet, hogy ha nem őket, akkor mégis kit?
Caracalba szeretnék menni. Mit nekem a trópusi éghajlat, a mediterrán partokon hajladozó, karcsú pálmafák – vágyaim az oltyán partok felé visznek. E délnyugati városka iránti érdeklődésem fokozódásának egyetlen, pontosan beazonosítható oka van.
Tulajdonképpen már vártam, mikor derül ki egy olyan, látszólag ártatlan gyermekjátékról, mint a Lego, hogy valójában megcsontosodott, idejétmúlt eszmék terjesztője, a szexizmus ötödik hadoszlopa. Nem kell azonban tovább várakozni, hiszen az Ethical Council (ERK) against Sexism in Advertising nevű svéd reklámfigyelő cég leleplezte a galád üzelmeket folytató játékgyártókat.
A múltkor a sógorom egy kicsit furcsán nézett rám, amikor arról meséltem neki, hogy a mi nagy magyar balsorsos világlátásunkhoz képest a románok bezzeg. Sokkal életrevalóbbak.
„Hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket a fedélzeten. Kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket. A 14C helyen ülő utasnál kezdődő tüdőgyulladást diagnosztizálok, a 11B-n a kulcscsonttörés viszont szépen gyógyul” – akár ilyen mondatokat is hallhattak volna a repülőtársaságok utasai, ha nem veszi célba a francia euróbürokrata a német kollégája fejét egy laptoppal, aki egy trükkös dupla Nelsonnal úszta meg a célzást.
Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy szülőnek lenni nem könnyű feladat. Ráadásul az ember csak úgy belecsöppen ebbe a szerepkörbe különösebb előképzés, tanulmány nélkül azzal az otthonról hozott „ismeretcsomaggal”, amit vagy elfogad és helyesel, vagy éppenséggel elutasítja.
Ha valamit nem tudsz legyőzni, akkor csatlakozz hozzá – a klasszikus jó tanács mai napig érvényes. Legalábbis ha megnézzük, milyen jelölteket állított sorompóba az RMDSZ a közelgő parlamenti választásokra, akkor bizonyosan erre a következtetésre jutunk.
Elképzeltem, hogy Angliában élek, ahol valamelyik fogadóiroda lassanként lezárja a fogadási lehetőségeket az 1956-os forradalom évfordulójáról. Az eddigi tapasztalatok alapján több kategóriát is hirdethetnének: ki kit és hol fütyül ki, dobál meg, ki kivel verekszik össze először, mit gyújtanak fel vagy rohamoznak meg, milyen fegyverzettel szerelik fel a rendőröket, hányan kerülnek kórházba, mivel magyarázkodik a kormány, hogyan kommentálja az ellenzék a...
Innen egy nyárra és 1500 kilométerre, a Mediterráneum egy apró, a történelem centrifugájában sokat hánykódott szigetén egy helybéli ismerősöm magával vitt, hogy megmutasson egy 16. századi palazzót.
Még a nyár elején volt egy olyan problémám, hogy napokon keresztül hasztalan kerestem a postaládában a kedvenc újságaimat, mert nem találtam. Újság helyett viszont jó bőven volt benne mindenféle szórólap kortes szövegekkel, hamis ígéretekkel, másokat besározó fogalmazványokkal.
Miután a díszpáholyban az utolsónak érkezett főúr is komótosan elsüppedt az ültető által gondosan kiemelt karosszékébe, elaludtak a terem hatalmas, múlt század eleji csillárjának fényei.
Válságos időkben megtörténik, hogy az emberek egy messiásban bíznak, aki reményeik szerint véget vet majd a szenvedésnek. Vannak, akik a klasszikus történetre alapozva a földöntúli szférákból várják a megváltást – lásd a Biblia vonatkozó részei –, de olyanok is akadnak szép számmal, akik valami kézzelfoghatóbbnak tűnő megoldásra vágynak. Mint például Marx művei.
Látogatottsági adatok