Hevesebb lokálpatrióta rohamaikban a nagyváradiak gyakran gondolják úgy, hogy bármely nyugat-európai város elöljárói sírva döngetnék a mellüket a megilletődöttségtől, ha olyan középkori műemlék lenne településükön, mint a váradi vár.
Semmi jó műsor nincs ebben az órában – állapította meg, miközben villámgyorsan pötyögtette a távirányító gombjait. A televízió képernyőjén szédítő gyorsasággal váltották egymást a képek.
Érdemes lenne összeszámolni, hányszor hangoztatják avagy írják le egy-egy vébé alkalmával a média különböző orgánumai, hogy focilázban ég a világ, visszafogottabbak szerint esetleg csak Európa – de a város, ahol a mérkőzések zajlanak, biztosan.
Ilyenkor, focivébé idején a baráti sörözések helyszínének kiválasztásához egy újabb, normális esetekben mellékes szempont is társul, nevezetesen az, hogy a kiszemelt vendéglátó-ipari egységben legalább egy darab televízió is legyen.
A főtér sarkán, egy padon üldögélt. Kétpercenként az órájára pillantott, morzsolgatta göndör fürtjeit: vajon eljön a késő esti találkára a szíve választottja?
Természetesen nem az, hogy is lenne. Jogos a zsigerből jövő méltatlankodás, hová gondolok, mikor a tolerancia olyan szép és nemes és feltétlenül szükséges izé.
Kenyér nincs. Sem vekni, sem szeletelt, sem más – közölte ridegen az elárusító, miközben szemét le nem vette a tévékészülékről. Kifli sem. Semmi. Ami egyszer péktermék, minden elfogyott – együttérző mosoly jelent meg arcán, ám figyelme továbbra is a televízióra összpontosult.
Na jól van akkor, délután négykor találkozunk. Hogy hol? Várjál, elmagyarázom, bírja még a telefonod akuja? Tehát szemben állsz a színházzal, jobbról és balról sok-sok autó és fák, a hátad mögött egy kis park.
Viola néni mindenkit ismert az udvaron: tudta, hogy a sarokba egy ortodox pap költözött, és lebetonozta a baloldali szomszéd pincelejáratát, minek okán a szomszéd be akarta perelni a pópát.
Szembe kell néznem a tényekkel, bármennyire is nehéz: házasságszédelgővel élek együtt. Elég egy csinos pofi, egy csábosabb tekintet, egy odaadó mosoly - felejt mindent, amit addig ígért.
Megtört a jég: most már a múlté azon reklámok tömkelege, amelyben a különféle termékeket a mogyorókrémtől a tusfürdőig burkolt erotikummal fűszerezett spotokban, kihívó, illetve hiányos öltözetű, ámde csupán sejtető, semmit meg nem mutató hölgyekkel próbáltak népszerűsíteni.
Végre itt a nyár! Igaz, hogy egyelőre még nem nagyon látszik ki a felhők közül, de valahol itt bóklász. Ifjú Pár a lagzit követő héten a lakodalom maradékából tisztességesen megvendégeli a kedves munkatársakat, majd a tulajjal előzetesen rögzített megegyezés szerint csomagolnak.
A porták szépen, szabályos sorban simulnak egymás mellé. Balról a szegénysor, nincs abban semmi különös, emberek élnek ott is. Csak hát kisebb lakásban, hiába, az életben dolgozni kell, mert semmi nem jön magától.
A szobámban, az asztalon megnézted? Nem létezik, nem veszhet el csak úgy. Világosan emlékszem, hogy odatettem, nézd meg még egyszer – idegesen járkált fel-alá, telefonon adva az utasításokat, hol is kell keresni az eltűnt dossziét.
Látogatottsági adatok