Tavaszi gondok

Ez még semmi, folytatta, reggelizni készültem, már a tojást is felvertem, mikor kiderült, hogy elfogyott az olaj. Most nem elég, hogy éhes maradtam, de még a tojás is megromlik. Beszélgetőpartner nem akart indiszkrét lenni, pedig úgy megkérdezte volna, hogy miért nem vett olajat, és akkor éhes sem lenne, és a tojás sem romolna meg. Hallgatott, és az eget bámulta. Sütött a nap, fejében még a reggel hallott zene dallama motoszkált, félhangosan dudorászni kezdett.
Erre bekopog a barátnőm. Hogy kísérjem el nadrágot vásárolni. Nincs időm a saját dolgaimra, éhes vagyok, és neki nadrágot vásárolni van kedve. És én tudom, milyen ő, hogy egész nap járkálhatunk, és nem tudja kiválasztani a nadrágot, mert ő sosem talál olyat, ami tetszene, ha pedig talál, akkor túl drága, s ha véletlenül nem is drága, meg tetszik is, akkor kitalálja, hogy nem áll jól neki, mert kövérebbnek mutat benne. De elmentem vele, különben, egy hónapig hallanám, hogy nem kísértem el, és mit szólsz, mi történt? Vett nadrágot szerinted? – fordult provokatívan Beszélgetőpartner felé, aki ásítását elfojtva nemet intett. Nem bizony. Úgyhogy vettem én egyet. Na, de mit szólsz, hogy jártam vele? Kiadtam érte egy halom pénzt ahhoz, hogy kiderüljön, most nem is a sárga a divat, hanem a piros. Ráadásul úgy nézek ki benne, mint egy százkilós nagysága. Te nem lennél mérges a helyemben? De, biztosan, ásított újra Beszélgetőpartner, és arra gondolt, hogy ő bizony mindenekelőtt kiment volna olajért az üzletbe.