David Lucas megtalálta élete értelmét. A Suffolk grófságban élő angol farmer lemondott arról, hogy gabonatermesztéssel vagy hasonló értelmetlen dolgokkal foglalkozzék (az állattenyésztést a kergemarhakór és a madárinfluenza megjelenésével kétszeresen is megette a fene), ezért aztán áttért egy mezőgazdászok számára kevésbé szokványos, ám mint kiderült, lényegesen jövedelmezőbb iparágra. A kreatív, 58 éves farmer ma már akasztófákat gyárt, ipari...
Nyelvét kissé kidugta, szinte félő volt, hogy nagy igyekezetében leharapja. A dolog persze teljes embert igényelt, a műalkotások többsége nélkülözhetetlen melléktevékenységekkel fűszerezve zajlik.
Száz méter, ötven, huszonöt... ha húsz másodpercen belül nem érem el az éttermet, összeesek az éhségtől... Az emeleten a nap menüjét kínálják, fuszulykalevest öt lejért, marhabendő, bocsánat: pacallevest négyötvenért, csórékolbászt egyötvenért. Nyám.
Nem na, tényleg nem, félóra múlva ott kell lennünk, bemegyünk, veszünk egy tusfürdőt, s azzal mentünk is. Nem lehetett komolyan venni a lány nyugtatását, Bármely Férfi tisztában volt a félóra relativitásával, az egyetlen tusfürdőt is nyílt halmazként értelmezte, mégis bízott abban, hogy legkésőbb egy óra múlva csakugyan ott lesznek a koncerten.
Szinte röstellem, hogy most A da Vinci-kód (a könyv és a film) körüli hisztéria irodalmát gyarapítom. Ez a maga nemében izgalmas, ám a műfajban kiemelkedőnek éppenséggel nem nevezhető krimi/thriller ugyanis nem érdemel ekkora felhajtást.
Zirzabella kíváncsian kotorászta elő a telefont a táskájából: ugyan ki küld neki üzenetet ilyen korai órában, hiszen az ismerősei déli tizenkettő előtt nem szoktak ennyire aktívak lenni.
A csirkecombot gond nélkül vásárolta meg, bár nem értette, hogy az elárusítónő miért mind árakat mond neki – a termékek megkülönböztetésének mintegy kizárólagos kritériumaként.
Egyre több, az egyéni szabadságjogokért küzdő szervezet fejezi ki aggodalmát amiatt, hogy különböző hivatalos szervek újabb és újabb nyilvántartások létrehozásával próbálják nyomon követni a polgárok mozgását.
Na, már csak ez kellett. Álló hónapig egy csepp eső nem sok, annyi sem esett, egyetlen szál rövidnadrágban és pólóban csak úgy lehetett ágálni, errefel tessék, nem elég, hogy hétfő reggel van, még az eső is eleredt.
Sok dolog van, mi gyűlöletes, de kevés, mi a bürokráciánál gyűlöletesebb. Vánszorgás ajtótól ajtóig, papírhalmaztól papírhalmazig, az igazolást igazoló papír másolatának a másolatával, hivatalnokok hada közt, akik saját és egymás munkájának legitimációját biztosítják.
Villamosok talán még sosem voltak ilyen fordulatos történet főszereplői. Mintha valamilyen jó kis tömegközlekedési krimi bontakozna ki a szemünk előtt, miközben most már jó egy éve lélegzetvisszafojtva várjuk: közlekednek-e majd a nagyváradi utcákon a Berlinből vásárolt szerelvények.
Költözni készült, újra. Utoljára 40 dobozzal költözött, a kiürült kartonokat a padlásra pakolta, hogy majd a következő költözködésnél újra hasznukat vehesse. Csakhogy időközben a házinéni sunyiban szerre lehordta a dobozokat a padlásról, és szemetesláda gyanánt használta őket.
Látogatottsági adatok