Szerenád reggel, szerenád este

Nem sokat kellett várnia, hallotta már közeledni az utcaseprő gépet. Még két-három perc, és csend lesz, számolta magában. Alighogy távolodott azonban a pokoli zajokat kibocsátó gépezet, egy éles hang kezdett kiválni a gép zúgásából, egyre tisztábban, és Álmok Kergetője hamarosan beazonosította, hogy valaki fütyörészik az ablak alatt. Ej, csak elhallgat, biztos valamiféle titkos jeladás lehet, valaki udvarol, és most várja, hogy kedvese kinézzen az ablakon, vagy lemenjen az utcára. A hallás hiányát a fickó kitartással igyekezett pótolni: Álmok Kergetője negyedórára becsülte a fütyörészés kezdete óta eltelt időt, a szerenád azonban nem akart megszűnni.
Egyre idegesebben forgolódott az ágyban, majd kinézett az ablakon. Beigazolódott feltevése: farmerdzsekis fiatalember szemét makacsul felfele szegezve fütyörészett. Álmok Kergetője már azon volt, hogy megkérdi tőle, kit keres, felmegy a lányhoz, és átadja az üzenetet, leküldi a lányt, sőt akár szerelmet is vall, megcsókolja, csak legyen már végre csend, hogy lehessen aludni. Egyszer csak megkönyörült rajta a sors istennője, vagy talán esti imája juthatott el a címzetthez: egy ablak megnyílt, a fütyölés abbamaradt, majd a fiatalember hangja hallatszott. Hogy csak jó éjt akart kívánni. Meg hogy szereti, hát hogyne szeretné. Csak most el ne kezdjenek enyelegni – drukkolt Álmok Kergetője. Nem így történt. Nemsokára csend lett. Álmok Kergetője reggel autótülkölésre ébredt. Órájára pillantott: fél hat volt. A duda hangjaiban egy népszerű román sláger hangjait vélte felismerni.