Kultúralkoholizmus

Történt ugyanis, hogy Marie Lennerljung, a település képviselő-testületének mérsékelt párti tagja megunta, hogy a város polgárai kevés érdeklődést tanúsítanak a könyvtár szolgáltatásai iránt, ezért azt javasolta, hogy a téka ezentúl bővítse tevékenységi körét, és árusítson sört, bort és tömény italokat is. Lennerljung asszony a jelek szerint jó képviselőhöz méltóan nem csupán saját polgártársainak preferenciáival van tisztában, de kiváló emberismerő is. Hiszen minden bizonnyal jól látta: egy ilyen döntés valóságos robbanást idézhetne elő a könyvtár forgalmában. Képzeljük el: az embernek eszébe jut, hogy de jó lenne végre elolvasni a Háború és békét, ezért aztán elugrik a könyvtárba, hogy – stílusosan – néhány deci vodka társaságában belevesse magát a nagy orosz klasszikus mélységeibe. Vagy hirtelen rádöbben, hogy élete a továbbiakban semmit sem ér, ha nem olvassa el az Ulyssest, ezért már rohan is, hogy egyik polcról Joyce terjedelmes remekművét, a másikról pedig egy palack Jack Daniel’s-t emeljen le. Vagy ha esetleg valamely francia regényíró művére támad kedve, már előre örvend a kitűnő irodalmi élmény és a testes bordeaux-i borok okozta élvezetnek.
Ám, mint már említettem, Ängelholm közgyűlésének többi tagja unalmas és fantáziátlan. Õk ugyanis – annak ellenére, hogy az ötletet még a könyvtári alkalmazottak is teljes mellszélességgel támogatják – abszurdnak tartják a javaslatot, mondván, hogy a könyvtár nem kocsma. Amiben a tényeket szigorúan tekintve speciel igazuk van, így aztán Ängelholm lakói valószínűleg továbbra is kénytelenek lesznek józan életet élni. Más kérdés, hogy megéri-e, ha közben meg a napi olvasásmennyiségük kimerül a közműszámlák böngészésében. Vagy a közértben vásárolt sör címkéjének silabizálásával a tévé előtt.