Muzeális szívfájdalom

A szerelmi bánatban szenvedőknek maradt a fényképek, levelek és egyebek apró darabkákra való szaggatásának, majd szemétládába zúdításának rituáléja. Ami nem teljesen hatástalan: ki nem ízlelte a felszabadult nihilt, amikor a mobiljából kitörülte annak a hidegvérű szívtiprónak a számát?
Nos, a horvátok úgy látszik, nem harapnak az efféle rituálékra. Õk ugyanis ahelyett, hogy szakítás után megpróbálnának minél gyorsabban és fájdalommentesebben felejteni, azon agyalnak, hogy lehetne az íróasztalfiók helyett egyenesen az örökkévalóságnak megőrizni a cigányútra ment párkapcsolat emlékeit. És aki keres, talál megoldást: Zágrábban megnyílt a Darabokra Tört Szívek Múzeuma, ahol szerelmes levél, szívecskés keretű fénykép, Vespa motor és műláb egyaránt méltó helyére kerül. A romantikus lelkű horvátok a lejárt szavatosságú szerelmeslevelek számára külön weboldalt hoztak létre. Arról már sajnos nem szól a fáma, hogy az emléktárgyak vagy szenvedélyes levelek kiállításához szükségeltetik-e a másik fél engedélye. Pedig ennek hiányában a nosztalgiázni vágyó kiállító könnyen szembetalálhatja magát tajtékzó egykori párjával, aki esetleg nem is annyira büszke a tizenhat évesen, hirtelen felindulásból született irományaira. Vagy szembesülhet szíve aktuális választottjával, aki számon kéri rajta azt az örök szerelmet, amelyet előtte néhány másik személynek is megfogadott. És lássuk be: egy féltékenységi hisztit az elmúlt, ám el nem felejtett nagy szerelmek miatt senki nem tenne ki az ablakba – avagy a múzeumba...