Ha minden kötél szakad

Ilyenkor kizárólag a leleményesség segít szegény diákon: ki kölcsönhöz folyamodik, ki pedig fogja magát, összecsomagol, és hátizsákkal a hátán kiáll stoppolni, majd csak akad egy jószívű sofőr, aki a köszönömért cserébe hazaviszi a szegény diákot.
Előfordul azonban, hogy nincs kitől kölcsönkérni, hazamenni sem lehet – ilyenkor aztán különböző fortélyokhoz kényszerül folyamodni a pénztelen diák. Szerencsés esetben rendelkezik olyan képességgel, amiből pénzre lehet szert tenni. Ha már minden kötél szakad, elő lehet venni például a gitárt. Süt a nap, az utcán járó-kelő emberek is mintha jókedvűbbek lennének, nosza fog egy gitárt, kiáll a bevásárlóközpont bejárata mellé, letesz egy dobozkát a földre, és kezdődhet a produkció. Románul és magyarul is énekel, de néha még angolosan csengő szavakra is apellál – a turistáknak több a pénze –, a gitár hangjaira felfigyelő emberek azonban csak hébe-hóba tesznek egy-egy bankót a dobozkába. A gitározó diák szeme felcsillan minden egyes bankónál: nosza, itt egy fél kenyér, vajha egy pástétomra való is összegyűlne, gondolhatja, majd mindenre elszántan külsőt változtat: bőrkabátját leveti, bekötött haját kibontja, kezével végigsimítja, majd körülnéz, és lesi a hatást. Az emberek azonban közömbösen sétálnak tovább. A fiú újból gitározni kezd: pergő ritmusú zenét játszik, hangja is erősebbé válik, fejét jobbra-balra, előre-hátra rázza, haja leírhatatlan ívekben lobog...
Egyszer azonban elakad. Nem énekel, fejét a gitárra hajtja, kétségbeesetten simogatja a húrokat, megragadja azt az árulót, amelyik elszakadt, pont itt és pont most, arcán egyre nagyobb a kétségbeesés. Hát most már nemcsak minden kötél, de minden húr is szakad?! – kérdezné, ha volna kitől.