• vezércikk

Jól tudjuk, minden ország kétségbeesetten próbálkozik, hogy visszaszorítsa az élet legtöbb területét masszívan érintő világjárványt, tehát nem csoda, hogy olykor tévúton jár, korrigálni, igazodni, újratervezni kénytelen. Azt is tudjuk, hogy a világ egyetlen jelenlegi kormányának, országának sem lehetett gyakorlata a

Az erdélyi magyarság 1989 december utáni legfájdalmasabb története minden bizonnyal 1990 fekete márciusa. Sokan akkor döbbentek rá, hogy milyen országban és milyen nemzet társaságában élnek, amelyet a hatalom a legbrutálisabb lépésekre is rá tud venni. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Erdélyben a román-magyar konfliktusoknak tragikus hagyományai vannak: az

Washingon stratégiai érdekei a hivatalban levő elnök politikai színezetétől függetlenül változatlanok, és a továbbiakban is megpróbál minden lehetséges eszközzel érvényt szerezni nekik. Ez szűrhető le abból, ahogy Antony Blinken új amerikai külügyminiszter a NATO-külügyminiszterek eheti csúcstalálkozóján, illetve az EU-vezetőkkel folytatott&

A politikai harcokban, s különösen a geopolitikai küzdelmekben nincs szünet. A szereplők alkalmazkodnak a helyzetekhez, esetleg újraterveznek, aztán folytatják a pozíciószerzésért zajló játszmákat.

Bár egészen bizonyos, hogy lesz valamennyi haszna a környezetvédelem szempontjából, elkeserítő és kicsit visszás is, hogy kamerákkal kell megfigyelni a szemetelőket a folyó mentén, mert másként nem lehet felelősségre vonni a legtöbbször arctalan, büntetlenül odébbálló környezetszennyezőket.

Nehéz, de annál hálásabb feladat lenne csokorba gyűjteni, kimutatást vezetni az elmúlt évtizedekben a román hatóságok által erdélyi közintézmények, önkormányzatok, szervezetek vezetőire, illetve természetes személyekre a magyar nemzeti jelképek használata miatt kirótt büntetésekről. És persze annál tanulságosabb, hiszen egy&

Persze a fenti, tört magyarságú üdvözlés sohasem hangzott el Klaus Iohannis román államfő részéről (pedig milyen jól hangzana jellegzetesen monoton, a néhai Stephen Hawking professzor beszédgenerátorát idéző orgánumán). De az a tény, hogy március 15-én egyáltalán méltóztatott köszönteni a nemzeti ünnepét ülő erd

Válságkezelő stratégia híján Claudiu Năsui gazdasági miniszter azzal élt, amihez pártja, a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) fúzióra készülő PLUS a leginkább ért: jól csengő, harcias kijelentések, amelyek a legkisebb mértékben sem fenyegetnek megvalósulással.

Találó a hasonlat, miszerint az egész oltási kampány kicsit olyan, mintha a már mozgó autóba beugorva kezdenénk megtanulni vezetni. 

Az EU igencsak nagy bajban van. Egyelőre úgy tűnik ugyanis, hogy miközben a koronavírus brit variánsa miatt egyre több tagállamban ismét meredeken fölfelé ível a fertőzöttek száma, következetesen azzal kell szembesülnie, hogy az oltóanyaggyártó társaságok átverték.

Még mindig téma a nyugati sajtóban a Fidesz egy héttel ezelőtti kilépése az Európai Parlament (EP) néppárti frakciójából. Minden magára valamit adó véleményvezér fontosnak tartja a nyilvánosság elé tárni mondanivalóját a távozással kapcsolatban, ami meglepő, ha abból indulunk ki, hogy az utóbbi időben folyamatos mozg&a

Hogy teljes mértékben igaz-e, vagy sem az az egészségügyi miniszter által is sokkolónak nevezett történet, miszerint a Szeben megyei kórház intenzív osztályán a nem megfelelő orvosi bánásmód miatt vesztették életüket páciensek, a hír üzenetértékének súlya szempontjából talán nem is annyira lényeges.

„Senki ne várja, hogy majd valaki megvédi! Imádkozzon mindenki, hogy hasonló eset nem az ő településén történik...” A fenti jó tanács nem a koronavírus-járvány apropóján hangzott el valamely hazai orvos, mentős, egészségügyi szakember részéről. Egy bukaresti főrendőr, a történelmi óváros kapitányságának para

Meg kell hagyni, kiváló jósoknak bizonyultak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei vezetői, amikor arra figyelmeztettek mindenkit: magyarellenes megnyilvánulásokhoz vezethet, ha a koalíciós megállapodás értelmében az RMDSZ-nek jutó prefektusi tisztségek egyike a Kolozs megyei lesz.

Enyhén szólva is elszomorító, hogy bár sűrűn történnek halálos áldozatokat követelő, súlyos sérüléseket okozó, legtöbbször emberi felelőtlenség miatt bekövetkezett tűzesetek Romániában, az egész országban még mindig nincs olyan egészségügyi intézmény, ahol megfelelően kezelni lehetne a sebesülteket.