Makkay József

Makkay József

A marosvásárhelyi fekete március emlékezete

2021. március 29., 11:032021. március 29., 11:03

Az erdélyi magyarság 1989. december utáni legfájdalmasabb története minden bizonnyal 1990 fekete márciusa. Sokan akkor döbbentek rá, hogy milyen országban és milyen nemzet társaságában élnek, amelyet a hatalom a legbrutálisabb lépésekre is rá tud venni. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Erdélyben a román–magyar konfliktusoknak tragikus hagyományai vannak: az 1848–1849-es magyarellenes vérengzések legalább nyolcezer magyar áldozatot követeltek…

Minden valószínűség szerint az egykori Szekuritáté műhelyeiben kitalált marosvásárhelyi pogrom forgatókönyve a szervezők szempontjából félresikerült, hiszen „csak” öt halottja és majdnem 300 sérültje volt, miközben az aprólékossággal előkészített hadművelet ennél sokkal véresebb konfliktust vetített előre. Hogy erre mégsem kerülhetett sor, az elsősorban a marosszentgyörgyi magyar és cigány közösség összefogásának köszönhető, amelyek tagjai úttorlaszokkal próbálták megállítani az autóbuszokon érkező román utánpótlást, így Marosvásárhelyen nem lett nagyobb vérfürdő.

31 évvel a tragikus események után annyi előrelépés történt, hogy a Marosvásárhely melletti Marosszentgyörgyön emlékművet avattak az áldozatok emlékére. Ami egy fontos, de nem elégséges gesztus, hiszen ezzel csupán a felszínt kaparjuk, a mély pedig a feldolgozatlan fájdalommal és a bűnösök megbüntetésének elmaradásával érintetlen marad. Mint tudjuk, a romániai igazságszolgáltatás ártatlan magyar embereket hurcolt meg, akik közül ha valaki visszaütött, önvédelemből tette. Nem ők kezdték a provokációt és a támadást: a marosvásárhelyi magyarság az előre eltervezett román agresszió közösségi áldozatává vált.

A fekete március utóélete is jól mutatja, hogy Románia mennyire nem jogállam. Az ország törvényei leginkább akkor nem érvényesülnek, amikor román–magyar konfliktusról van szó. Amikor a helyi magyar érdeket felülírja a nagyromán érdek – Marosvásárhely esetében a gyors ütemű elrománosítás kényszere, amit a Ceaușescu-rendszerben nem sikerült Kolozsvárhoz vagy Nagyváradhoz hasonlóan befejezni. A kommunista rendszer ideológiája és eszköztára – ha némileg átalakulva is –, de változatlan vehemenciával kelt életre a „rendszerváltás” után. Ugyanazok az emberek maradtak az ország élén, akik korábban kiszolgálták a Ceaușescu családot, mindössze néhány csúcsszereplő cserélődött ki. Ennek ismeretében várható volt, hogy a régi rendszer helyét kereső gárdája mikor mutatja ki foga fehérjét, és lép akcióba. Erre először 1990 márciusában került sor, majd újabb forgatókönyvek alapján a különböző bányászjárások és egyéb rémtettek formájában. Az egész közül azonban Marosvásárhely fekete márciusa volt a legsúlyosabb, amely az erdélyi magyarság soraiban elindította a közösség 1990 utáni legnagyobb exodusát.

Az örök kérdés megmaradt: sor kerül-e a valódi bűnösök felelősségre vonására, illetve az áldozatok kárpótlására? A jobboldali román hatalom tavaly már tett néhány gesztust a kommunizmusban meghurcoltak, illetve azok hozzátartozóinak a kárpótlására. Hasonlóan az 1989 decemberében meghurcoltak érdemeinek elismeréséhez és az életjáradékként kifizetett kárpótláshoz, sürgős volna Marosvásárhely 1990 fekete márciusának áldozatairól is gondoskodni. Ez elsősorban a kormánytagként tevékenykedő RMDSZ felelőssége is, amelynek most lehetősége van legmagasabb szinten felvetni közösségi sérelmeinket. Nem fér kétség ahhoz, hogy egy nemzetközi bíróságon nem állnák meg a helyüket azok a vádak, amelyekkel ártatlan magyarokat kínoztak meg, és vetettek börtönbe a posztkommunista romániai hatóságok.

Az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom kiagyalóinak és lebonyolítóinak felelősségre vonása nélkül nemcsak az igazság szenved csorbát, hanem megalázzák az egész erdélyi magyar közösséget. A román hatalom ezzel azt üzeni, hogy az erdélyi magyarok ellen bármikor bármit meg lehet tenni büntetlenül.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Páva Adorján

Páva Adorján

Székelyföld és a román futball agresszorai

Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

A „Fogjuk meg, s vigyétek!” politikájától az „Utánam, vitézek!” politikájáig

Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kit és hogyan büntessünk a megszorítások miatt?

Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.