Makkay József
2021. március 29., 11:032021. március 29., 11:03
Az erdélyi magyarság 1989. december utáni legfájdalmasabb története minden bizonnyal 1990 fekete márciusa. Sokan akkor döbbentek rá, hogy milyen országban és milyen nemzet társaságában élnek, amelyet a hatalom a legbrutálisabb lépésekre is rá tud venni. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Erdélyben a román–magyar konfliktusoknak tragikus hagyományai vannak: az 1848–1849-es magyarellenes vérengzések legalább nyolcezer magyar áldozatot követeltek…
Minden valószínűség szerint az egykori Szekuritáté műhelyeiben kitalált marosvásárhelyi pogrom forgatókönyve a szervezők szempontjából félresikerült, hiszen „csak” öt halottja és majdnem 300 sérültje volt, miközben az aprólékossággal előkészített hadművelet ennél sokkal véresebb konfliktust vetített előre. Hogy erre mégsem kerülhetett sor, az elsősorban a marosszentgyörgyi magyar és cigány közösség összefogásának köszönhető, amelyek tagjai úttorlaszokkal próbálták megállítani az autóbuszokon érkező román utánpótlást, így Marosvásárhelyen nem lett nagyobb vérfürdő.
31 évvel a tragikus események után annyi előrelépés történt, hogy a Marosvásárhely melletti Marosszentgyörgyön emlékművet avattak az áldozatok emlékére. Ami egy fontos, de nem elégséges gesztus, hiszen ezzel csupán a felszínt kaparjuk, a mély pedig a feldolgozatlan fájdalommal és a bűnösök megbüntetésének elmaradásával érintetlen marad. Mint tudjuk, a romániai igazságszolgáltatás ártatlan magyar embereket hurcolt meg, akik közül ha valaki visszaütött, önvédelemből tette. Nem ők kezdték a provokációt és a támadást: a marosvásárhelyi magyarság az előre eltervezett román agresszió közösségi áldozatává vált.
A fekete március utóélete is jól mutatja, hogy Románia mennyire nem jogállam. Az ország törvényei leginkább akkor nem érvényesülnek, amikor román–magyar konfliktusról van szó. Amikor a helyi magyar érdeket felülírja a nagyromán érdek – Marosvásárhely esetében a gyors ütemű elrománosítás kényszere, amit a Ceaușescu-rendszerben nem sikerült Kolozsvárhoz vagy Nagyváradhoz hasonlóan befejezni. A kommunista rendszer ideológiája és eszköztára – ha némileg átalakulva is –, de változatlan vehemenciával kelt életre a „rendszerváltás” után. Ugyanazok az emberek maradtak az ország élén, akik korábban kiszolgálták a Ceaușescu családot, mindössze néhány csúcsszereplő cserélődött ki. Ennek ismeretében várható volt, hogy a régi rendszer helyét kereső gárdája mikor mutatja ki foga fehérjét, és lép akcióba. Erre először 1990 márciusában került sor, majd újabb forgatókönyvek alapján a különböző bányászjárások és egyéb rémtettek formájában. Az egész közül azonban Marosvásárhely fekete márciusa volt a legsúlyosabb, amely az erdélyi magyarság soraiban elindította a közösség 1990 utáni legnagyobb exodusát.
Az örök kérdés megmaradt: sor kerül-e a valódi bűnösök felelősségre vonására, illetve az áldozatok kárpótlására? A jobboldali román hatalom tavaly már tett néhány gesztust a kommunizmusban meghurcoltak, illetve azok hozzátartozóinak a kárpótlására. Hasonlóan az 1989 decemberében meghurcoltak érdemeinek elismeréséhez és az életjáradékként kifizetett kárpótláshoz, sürgős volna Marosvásárhely 1990 fekete márciusának áldozatairól is gondoskodni. Ez elsősorban a kormánytagként tevékenykedő RMDSZ felelőssége is, amelynek most lehetősége van legmagasabb szinten felvetni közösségi sérelmeinket. Nem fér kétség ahhoz, hogy egy nemzetközi bíróságon nem állnák meg a helyüket azok a vádak, amelyekkel ártatlan magyarokat kínoztak meg, és vetettek börtönbe a posztkommunista romániai hatóságok.
Az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom kiagyalóinak és lebonyolítóinak felelősségre vonása nélkül nemcsak az igazság szenved csorbát, hanem megalázzák az egész erdélyi magyar közösséget. A román hatalom ezzel azt üzeni, hogy az erdélyi magyarok ellen bármikor bármit meg lehet tenni büntetlenül.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Gazda Árpád
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
1 hozzászólás