Az Unió lényegi döntései a miniszterelnökök és államfők tanácskozásainak keretében, a Európai Tanácsban születnek, az EP-nek minden ilyen irányú törekvése ellenére sem sikerült megerősítenie pozícióit az EU-s tárgyalóasztalnál. Az, hogy mindezek ismeretében is ennyire nagy visszhangot kap a Fidesz kikényszerített néppárti hátraarca, nyilvánvalóan a magyar kormánypártnak, s főleg Orbán Viktornak szól.

Tetszik, vagy sem, ténykérdés, hogy a magyar miniszterelnök Európa egyik meghatározó politikusa lett, ezt ma már a legádázabb bírálói sem tagadják. A politikát figyelő európai publicisták számára sokkal érdekesebb, izgalmasabb kérdés Orbán Viktor pártjának jövőbeli európai parlamenti szervezkedéseiről találgatni, mint a semmitmondástól, a bikkfanyelvtől, a megfelelési kényszertől jellegtelenné vált Európai Néppárt (EPP) jövőjét firtatni.

A mostani szakítás egyébként érdekes őszinteségi rohamokat eredményezett olyan médiumok részéről is, amelyek eddig kitartóan éltek az Orbán-ellenes kártyával. „A néppárt és a Fidesz közötti elvi különbségek 2010-ben, a Fidesz újbóli hatalomra kerülésével kerültek felszínre, de ekkor még a legtöbb néppárti vezető kiállt Orbán Viktor mellett. A viszony 2015-ben, a menekültválság után mérgesedett el, amikor Magyarország az Unió többségi álláspontjával szemben pozicionálta magát, megtagadta egyes uniós döntések végrehajtását. Innentől a magyarországi ellenzék panaszait, amelyek a demokrácia leépítéséről, a sajtószabadság, az oktatási szabadság, a bírói függetlenség elleni támadásokról, a korrupcióról szóltak, egyre több néppárti képviselő is megalapozottnak látta” – írja az Európai Unió hivatalos szócsöve, az Euronews. Ők mondják tehát, nem mi: a demokrácia leepítésének vádja Magyarországgal kapcsolatban a migráció kérdésben ellenszegülő magyar kormányzati pozícióval kezdődött.

Ma a brit konzervatívokat nem illik pozitív jelzővel illetni. David Cameron tory miniszterelnök történelmi baklövést követett el egy olyan népszavazás kiírásával, melynek végeredménye őt magát is hidegzuhanyként érte. A brexit csapást mért az Európai Unióra, de részben Nagy-Britanniára is. A britekkel értelemszerűen azoktól a brit konzervatívokról is búcsút vettek, akik Cameron hibájáig meghatározó szerepet töltöttek be a brüsszeli folyamatok formálásában. Markáns véleményformálásukkal, bátor politikájukkal alkotói formálói voltak az európai gondolkodásnak akkor is, amikor éles konfliktusokat vállaltak fel. A távozásukkal hagyott űr betöltése az uniós politikai palettán akár a Fidesz vezetésével is megvalósulhat.