Az ellene zajló bizalmatlansági indítvány vitáján a politikus egy olyan törvénytervezet kezdeményezésének szándékáról beszélt, amely nemcsak az egykori kommunista politikai rendőrség, a Szekuritété még élő ügynökeit listázná, hanem a volt szekusok leszármazottait is a nyilvánosság elé tárná. A javaslat szerint a közéleti szerepet betöltő exszekusokat és azok sarjait vennék nyilvántartásba, egészen harmadfokig.

Bátor antikommunista lépésnek tűnhet Năsui lépése, bár egy fiú vagy unokaöccs korlátozása apja, nagybátyja bűnei miatt erkölcsileg is erősen megkérdőjelezhető. Az is joggal merülhet fel, hogy miként hajtható végre egy ilyen jogszabály. Szekusok családfájának kutatásába kezd egy erre a célra létrehozott bizottság? És hogyan közlik a neveket? Címmel, személyi számmal kísérve? Több száz azonos nevű ember lehet az országban, aki azon nyomban gyanúba keveredik. Mi lesz azokkal, akiknek a nevüket is eltüntették a forradalom után a Szekuritáté irataiból? Kár ilyen részletekről találgatni. Semmi nem lesz ebből a törvényből, hiszen a javaslattevő sem a megvalósítás céljával tette bejelentését.

Az USR–PLUS ellenfelei ideológiai radikalizmusa miatt sokszor „új szekus” jelzővel illetik a szövetséget, s azt is szemükre hányják, hogy egykori szekusok gyerekeinek kínál politikai porondot. Năsui párttársáról, az egészségügyi minisztériumot irányító Vlad Voiculescuról kiderült: apja, Vasile Iulian Voiculescu 1978-tól a Szekuritáté ügynöke volt. A PLUS-t ráadásul nem Dacian Cioloş vagy mozgalmának ismertebb tagjai jegyezték be, hanem egy ügyvédi iroda munkatársai. Egyikük, bizonyos Adrian Iordache azért kényszerült lemondani a pártfőtitkári tisztségről, mert a bírálatok kereszttüzébe került az irodát alapító apja miatt, aki a Szekuritáté ezredeseként szolgálta a kommunista diktatúrát. Năsui most az esélytelenek nyugalmával jelezte: készek leszámolni a szekus múlttal, s annak árnyaival is. Egyetlen olyan párt sincs ugyanis a parlamentben, amely társulna egy ilyen kezdeményezéshez.

Ha Claudiu Năsui valóban merész és hatékony akar lenni, akkor „a kommunizmus által érintetlen” pártszövetségének támogatásával elkezdhetné végre a Szekuritáté gyökereiből kinőtt különböző titkosszolgálatok mindent behálózó csápjainak levágását. Kezdeményezhetné a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) indokolatlanul magas létszámú állományának csökkentését, a titkosszolgálatok beépített embereinek kivonását a pártokból, állami vállalatokból, szerkesztőségekből, az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes hadjárat hírszerzés általi befolyásolásának felszámolását. Ehhez sem kapna politikai támogatást, de legalább hiteles lenne a bátorsága, felvállalna egy ellene szóló esetleges DNA-dossziét. Így csak egy olcsó ködösítéssel maradunk, szekusokkal és szekussarjakkal.