Hát akkor minden jel szerint megérkeztünk a többpólusú világrend küszöbére. Vlagyimir Putyin nyilvánvalóvá tette, hogy a Krím 2014-es annektálása nem valamiféle alkalmi kivétel volt, hanem a „másik pólus” politikája. Moszkva ura jól időzített.
Bolygónk legértelmesebb, legokosabb lényének tartja magát a gondolkodás képességével megáldott ember, mégis sűrűn bizonyítást nyer, hogy képtelen okosan, felelősségteljesen viszonyulni környezetéhez.
Egy dolgot már a legelején szögezzünk le: minden, megszűnő vagy az ellehetetlenülés szélére kerülő erdélyi magyar sajtóorgánumért kár.
Romániában nem egyértelmű, hogy ki a valódi felelős az egészségügyben történő, maradandó károsodásokat vagy egyenesen tragédiákat okozó mulasztások miatt, hogy egyéni, intézményi, avagy rendszerszintű hibákat kell-e keresni esetenként.
Évek óta van egy helyzet, ha úgy tetszik tény, amelyről lehet lekezelően, vádaskodva, sértődötten vagy hitetlenül beszélni, de ettől még igaz.
Az Orbán Viktor magyar miniszterelnök országértékelő beszédében elhangzott kijelentésén ezelőtt ötven évvel senki nem kapta volna fel a fejét, és a közönség nem tör ki tapsviharban.
Gyorsan kellett lépnie George Simionnak, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) társelnökének, ha azt akarja, hogy a rajongói továbbra is annak tartsák, aminek ő szeretné: a régi politikai erők elszánt ellenfelének és a kisemberek védelmezőjének.
Egyre több jel utal arra, hogy az energiaválság hosszabb ideig a nyakunkon marad. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szomorú tekintet kíséretében közölte: az orosz Gazprom nem töri magát, hogy több gázt adjon el Európában.
Ígérnek, felszólítanak, tárgyalásra hívnak, projekteket terveznek, halogatnak, vitatkoznak – ezeknek az igéknek a használatával szokott a sajtó sűrűn beszámolni arról, ami a romániai tanügy háza táján zajlik.
Kétségbeesett segélykiáltásnak szánt nyílt levelet intézett a bukaresti kormányhoz és a parlamenthez a hétvégén Gyurgyevó polgármestere, arra figyelmeztetve, hogy központi támogatás híján képtelenek biztosítani a távhőszolgáltatást.
Egy medvefejes címeren keresztül találta meg az erdélyi magyar közösséget napjaink szélsőséges woke – azaz magyarul „felébredt” -, a hagyományos értékeket nem csupán tagadó, de azok minden formáját megsemmisíteni akaró eszmeisége.
Végéhez közeledik a járvány, de nincs lazítás, mert jön a háború. A leggyengébb amerikai filmek forgatókönyvíróit is alulmúlja a fősodratú média a „fenyegető” orosz támadás tálalásával.
Reménykedjünk, hogy számokban mérhető, pozitív hozadékai lesznek a közlekedésrendészeti törvény módosításainak: a rendelet a korábbinál súlyosabban bünteti az agresszív vezetési magatartást, busás bírságokat róhat ki a rendőr.
Juhászcsaládoknál jártam nemrég a Kászonokban, és a beszélgetés minduntalan visszakanyarodott a medvekérdéshez.
A süketek párbeszéde egyelőre tartalmas és gyümölcsöző eszmecserének tűnik ahhoz képest, ami a Nyugat és Oroszország között zajlik az ukrajnai konfliktus kapcsán.
Bármennyire bátornak és látványosnak is tűnik a Recorder újságíróinak egy-egy leleplezős szándékkal készült anyaga, azok a módszerek, amelyekkel dolgoznak, távol állnak a tisztességes tényfeltárástól.
Gyakori jelenség a manapság egyre gyakrabban az angol „bullying” szóval illetett bántalmazás a diákság körében – ezt időről időre felmérések számszerűsített eredményei, statisztikai adatok is alátámasztják.
Ezt azért valószínűleg sokan nem látták jönni: az erdélyi magyar közösségen belül azért alakult ki polémia, mert egyesek úgy érzik, az idei népszámláláson arra „kényszerülnek”, hogy magyarnak vallják magukat.
Látogatottsági adatok