Hiába büszkélkedik azzal, hogy szélsebes ütemben, főként jónak mondott ügyek szolgálatára fejleszti egyre inkább a technikát, a tudományt, a civilizációt, hogy egyre több szabályozó rendelkezést hoz, ha közben gyakorta önző, kíméletlen, brutális módon viszonyul természeti környezetéhez, embertársaihoz, az állatvilághoz is. És miközben újabb meg újabb, egyre bonyolultabb gépeket, mesterséges rendszereket talál ki és irányít, addig sokszor a legelemibb, legegyszerűbb dolgokhoz, jelenségekhez sem tud okosan, körültekintően viszonyulni.

Jó példa erre, ami sajnos elég sűrűn megtörténik: az emberre is veszélyt jelentő harci kutyák azért támadnak meg ártatlanokat, mert gazdáik fittyet hánynak arra, hogy biztonságos keretek között tartsák őket, úgy, hogy ne veszélyeztessék mások testi épségét. Sokan azt is értetlenül szemlélik, egyáltalán mi hívja életre az emberben annak igényét, hogy olyan, agresszívvé kitenyésztett állatokat tartson, amelyek kiszámíthatatlanul támadhatnak, egyik pillanatról a másikra súlyosan megsebesíthetnek valakit. Az meg pláne az óvatlanság, önzés, a mások iránti közömbösség és kíméletlenség kategóriájába tartozik, ha a harci kutyák gazdája nem gondoskodik arról, hogy a törvény szerint veszélyesnek számító ebek ne hagyhassák el bekerített területüket.

Ez a fajta gondoskodás pofonegyszerű, elemi kötelessége lenne a felelősnek. Mondhatni kutya kötelessége, függetlenül attól, hogy harci kutyák vagy más fajta, de ugyancsak agresszív ebek tulajdonosa. Hiszen az „oktalan” állatok nem gondolkodnak, természetes, hogy helyettük az embernek kellene...

Ha meg nem teszi, akkor bizony megeshet olyasmi, ami pár nappal ezelőtt történt Sepsiszentgyörgyön, ahol egy tízévest sebesítettek meg harci kutyák életveszélyesen. Gazdájuk felelőtlensége, nemtörődömsége miatt az ebek szájkosár, póráz nélkül kijuthattak az utcára, és mivel ösztöneik szerint cselekednek, összemarcangolták az iskolából hazafelé tartó gyereket, akit több ízben is meg kellett műteni.

Nem egyedi az effajta eset, viszonylag gyakran érkeznek hírek hasonlókról. Ezekből a történetekből többek közt az a tanulság, hogy a magát gondolkodó, felelősen viselkedő lénynek tartó ember mennyire nemtörődöm, önző és felelőtlen tud lenni, miközben neki lenne kutya kötelessége előrelátóan gondolkodni.