A liberális Adrian Anghelescu szerint a drasztikusan megemelkedett energiaárak miatt a város nem tudja megvásárolni a szükséges földgázmennyiséget, így keddtől csak a megyeszékhely kórháza és néhány szociális intézmény részesül távhőszolgáltatásban, a lakosság (több mint 3000 háztartás), iskolák, egyéb intézmények fűtés nélkül maradnak. A gyurgyevói helyzet nem egyedi, Temesváron már tavaly ősszel előállt hasonló krízishelyzet a távhőszolgáltatás terén, amelyet azóta sem sikerült megnyugtatóan rendezni, mivel a román kormány folyósított ugyan támogatást e célra az önkormányzatoknak, ám a finanszírozás közel sem elegendő.

Miközben a koronavírus-járvány terén egyre biztosabban mutatkoznak az enyhülés, a pandémiából való kilábalás jelei (és a Covid okozta fertőzés az influenzáéhoz hasonló szezonális járvánnyá alakul), biztosak lehetünk abban, hogy az energiahordozók árának berobbanása okozta krízissel még jó ideig szembesülni leszünk kénytelenek. Ebben a helyzetben pedig kardinális kérdés, milyen megoldást keres az állam, mit lépnek a kormányok.

Mint tudjuk, a bukaresti kabinet eddig az energiadrágulás kapcsán döntött úgy, hogy beavatkozik, árplafont és -kompenzációt alkalmazva a földgázra és villamos energiára a lakosság, valamint az ipari fogyasztók egy része esetében. Az intézkedésben azonban a legrászorultabbak közül sem részesül mindenki, ráadásul ha a kormány nem alkalmaz hasonló megoldást jövő ősztől is – hiszen a hatósági árplafon áprilisban megszűnik –, emberek tízezrei képtelenek lesznek fedezni az otthonuk kifűtésével járó költségeket.

Megjegyzendő, az energiadrágulás ellentételezése nem ró kibírhatatlan tételt a költségvetésre, az áremelkedéssel együtt ugyanis az állami kitermelők és forgalmazók profitja is alaposan megugrott. Csakhogy nem csupán az energiahordozók ára szökött az egekbe, az elmúlt hetek során drasztikusan drágult az üzemanyag, az alapélelmiszer és megannyi szolgáltatás – gyakorlatilag minden.

A termék típusától függően akár 30 százalékos arányban emelkedett idén a kenyér ára is, amely immár eléri a kilogrammonkénti 10 lejt, az üzemanyagok ugyanakkor az év első hónapjában literenként mintegy 70 banival drágultak, a prémium kategóriás benzin és gázolaj ára már meghaladja a 7 lejt, ennyibe még soha nem került nálunk, ami még mindig az egyik legolcsóbb érték az EU-ban, csak hát a romániai vásárlóerőt mégse lehet összehasonlítani a nyugat-európaival. Mármost hasonló helyzetben a spanyol, a lengyel, a szerb, a magyar kormány úgy értékelte, hogy mindenképpen be kell avatkoznia, és hol áfacsökkentéssel, hol árbefagyasztással igyekezett féken tartani az elszabadult drágulásspirált.

Sajnos nem ez a helyzet Bukarestben. A nagykoalíció „elsőhegedűsi” szerepét ellátó szociáldemokraták (PSD) felvetették, hogy az alapélelmiszerek, valamint az üzemanyag árának hatósági szabályozása megoldást jelenthet Románia számára is. Marcel Ciolacu PSD-elnök kimondatlanul is Magyarországra utalt, amikor európai példákat emlegetett, a budapesti kormány ugyanis felső határt szabott az alapélelmiszereknek és az üzemanyagnak.

A felvetés elhangzása óta eltelt hét folyamán a szintén kormányon lévő liberálisok (PNL), valamint szakértők egész serege kezdte el bírálni a javaslatot, hevesen érvelve amellett, hogy ilyen intézkedést nem szabad foganatosítani. A legnagyobb vehemenciával Florin Cîțu, a kormányfői székből már, a PNL elnöki posztjáról még ki nem buktatott közgazdászzseni ostorozza a kezdeményezést, azzal „érvelve”, hogy vagy minden terméknek befagyasztják az árát, vagy egyiknek sem.

Ez az álláspont gyakorlatilag azt képviseli, hogy nem számít, ki tudja-e fizetni a gáz- és villanyszámlát, meg tudja-e vásárolni magának a létfenntartáshoz szükséges élelmiszereket, termékeket a lakosság egy jelentős része, az államnak nem szabad beavatkoznia, merthogy szabad piac van. Ami a Cîțu-féle politikusok és a kapitalizmus alapvetéseit kőbe vésettként láttató szakértők szerint olyan szent tehén, ami mindennél, még az emberek, a társadalom jóléténél is fontosabb. Bízzunk benne, hogy a bukaresti kormányban nem ez a cinikus, embertelen hozzáállás kerekedik felül, hanem az a nézet győz, amely szerint a bajban az államnak segítenie kell a lakosságon, nem pedig elengednie a kezét.