Maradhatnak tehát a csillagászati gázárak, de gond lehet az ellátással jövő télen is, miután nehéz lesz feltölteni az európai gáztárolókat. Moszkva arra játszik, hogy csak a hosszú távú szerződésekben rögzített mennyiségeket szállítja, többet nem. Ezt nevezi a Nyugat nyomásgyakorlásnak, Oroszország pedig üzleti stratégiának.

Az Európai Bizottság ugyan vészhelyzeti terveken dolgozik, de elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok korábbi vizsgálatai alapján az orosz gázt nem lehet helyettesíteni. Miközben Brüsszel és Berlin a lehető legnaivabb ejnye-bejnyézéssel próbálja rávenni Vlagyimir Putyint, hogy küldjön több gázt, a magyar kormány egy kávét rendel. Magyarország még az energiaválság kirobbanása előtt megkötötte hosszú távú szerződését Oroszországgal, pontosabban a Gazprommal. Ezt a korábban megszabott mennyiséget emelik meg Orbán Viktor minapi moszkvai tárgyalásai eredményeként. Azaz Magyarországnak nem lesz gondja a tároló feltöltésével, így a következő fűtési időszakban sem fenyeget energiahiány.

Nézzük, mi a helyzet nálunk, a Moszkvának Amerika hangján üzengető Romániában. Mint arra a Ziarul Financiar gazdasági napilap emlékeztet, más európai országokkal ellentétben Románia nem rendelkezik a gázimportot lebonyolító állami tulajdonban lévő vállalattal, kisebb cégek foglalkoznak az üzlettel. A Cipruson bejegyzett egyik fő szolgáltató tulajdonosi szálai Oroszországba vezetnek, ami azt jelenti, hogy a román gázimport az azt érintő ártárgyalásokkal együtt moszkvai ellenőrzés alatt áll. A belföldi gáztermelés tavaly tizenkét százalékkal csökkent, az orosz gáz iránti romániai kereslet harmincöt százaléknyit emelkedett. A fekete-tengeri gázlelőhelyek kitermelésre várnak, az azt szabályozó törvény befektetőknek ígért módosítása több mint egyéves késésben van.

Bár a fentebb leírtak alapján ez meglepőnek tűnhet, Romániának van energiaügyi minisztériuma. A tárcát már jó ideje egy Virgil Popescu nevű ember vezeti. Ő az, akit a félőrültként viselkedő George Simion megszorongatott a parlament pulpitusán, de a vasgárdista tempóban politizáló AUR-vezér tettének nincs sok köze az energiaügyhöz.

Popescu egyébként nyeglén, fölényeskedően, kioktatóan nyilatkozgat, amikor kérdezik. Egy néhány nappal ezelőtti tévéinterjúban a rezsiköltségek terén nyújtott állami segítséggel büszkélkedett, majd megjegyezte: a számlák nagysága az embereken is múlik. A tárcavezető azt mondta, nem árt, ha a lakosság megszokja, hogy kevesebbet fogyaszt. Hétfőn, az ellene benyújtott egyszerű indítvány törvényhozási vitáján Popescu a padsorokból üvöltöző, focihuligán múltját érvényesítő Simionnak vetette oda: ha olcsóbb gázárakat szeretne, menjen Putyinhoz tárgyalni. Ez a frappáns kiszólás azt jelezte, a miniszter azért sejti a járható utak egyikét. Energiaügyileg előrébb tartanánk, ha Popescuék Iohannis államfővel az élen Putyinhoz mentek volna tárgyalni a Washingtonból diktált háborús jelszavak felmondása helyett.

Virgil urat nem megrángatni és sértegetni kell, ahogyan azt az AUR kevés aggyal, de még kevesebb neveltetéssel rendelkező vezetője tette. Virgilt csupán el kell távolítani a kormányból, mert alkalmatlan a feladatára. Aki tárcavezetőként cinikusan azt ajánlja megoldásként az elszállt energiaszámlákkal megnyomorított adófizetőknek, állampolgároknak, hogy fogyasszanak kevesebbet, annak nincs helye állami funkcióban. Virgil megbukott.