A kisebbségben élő magyar közösség számára lényegesen nagyobb jelentőséggel bírnak azok a sajtóorgánumok, amelyek az anyanyelvén íródnak, és az általa megtapasztalt mindennapi gondokat járják körül, a jellegzetes, kisebbségi magyar szemszögből világítva rá a tényekre. Ennek fényében objektívan szemlélve sajnálatos hírnek minősül az a bejelentés, hogy a Transindex portál teljes szerkesztősége felmondott, mivel úgy értékelik, hogy már nem tudják a politikum befolyásától mentesen tenni a dolgukat.

A bizonytalanságba ugró újságíró kollégák teljes mértékben megérdemlik a szolidaritást a szakma részéről, még akkor is, ha történetesen nem is áll velük azonos ideológiai oldalon. Csakhogy a Transindex-ügy kapcsán már mindjárt a legelején fölmerült néhány olyan körülmény, amely miatt érdemes némi távolságtartással kezelni a panaszokat. Hiszen kiderült, hogy a néhány hónappal ezelőtt bejelentett anyagi gondok és adománygyűjtési akció közepette valaki levédette a Transtelex domainnevet, vagyis hasonlóra készülnek, mint a budapesti Index hírportál munkatársai, akik egy látványos, a tevékenységüket ellehetetlenítő politikai beavatkozással indokolt felmondási performansz után hirtelen egy újonnan alapított, már korábban előkészített hírportálnál, a Telexnél folytatták tevékenységüket. A Transindex-Transtelex eset kísértetiesen idézi a budapesti eseményeket. De akkor mi szükség volt a melodramatikus, kulisszahasogató akcióra, amellyel elsősorban éppen a saját olvasótáborukat vezették meg?

Nem kívánom felfedezni a spanyolviaszt, a napokban már többen is megpedzették, hogy a lépést amolyan kampányfogásnak szánták. A magyar kormánnyal szemben százszázalékosan kritikus hangvételű portál munkatársai ezzel próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a budapesti kabinet már Erdélyben is „ellehetetleníti” a „független” sajtót. És itt merül fel a másik, súlyos probléma, ami miatt a szerkesztőség panaszai teljesen hiteltelenek. Ugyanis önmagukat következetesen a független sajtó utolsó képviselőiként próbálják beállítani, ami tökéletesen idézi a magyarországi és más nyugati balliberális értelmiségiek, sajtómunkások hasonló kijelentéseit, amelyek szerint ők tökéletesen függetlenek és objektívak, amikor a kormányt bírálják, és az ellenzéki pártok szekerét tolják.

Látható, hogy az erdélyi magyar nyilvánosságban is léteznek olyan törekvések, hogy a klasszikus liberalizmussal régóta köszönőviszonyban sem levő, a szélsőbaloldallal összebútorozó, a nemzeti és minden egyéb hagyományt avítt, megszüntetendő maradványnak bélyegző „progresszív” ideológiát amolyan etalonnak, természetes alapállásnak próbálják beállítani, amihez képest mindenki – így a mérsékelt konzervatívok és liberálisok is – „szélsőségesek”. Ennek folyománya, hogy azon újságírók, akik a progresszív ideológiát vallják, magukat tekintik a függetlenség és az objektivitás megtestesítőinek, mindenki más pedig, aki nem ért velük egyet, „propagandista”.

A Transindex állatorvosi lova ennek a mentalitásnak: amíg az RMDSZ szócsöveként működött, a jelenlegi RMDSZ-elnök többségi tulajdonában, nem volt panasz a „politikai befolyásra”, legalábbis abban az időszakban, amíg az RMDSZ a magyarországi balliberális oldallal ápolt szorosabb viszonyt. A portál azóta gyakorlatilag minden témában a magyarországi ellenzék narratíváját alkalmazta a kormánnyal szemben – amihez természetesen a szerkesztőségnek teljes mértékben joga volt, elvégre szólás- és véleményszabadság van.

Ha azonban a hisztérikus kormányellenességet és a konzervatívok által értéknek tekintett eszmék és intézmények elleni folyamatos támadást nevezik függetlenségnek és középen állásnak, az még a legnagyobb jóindulattal is csak nevetségesnek minősíthető. Amúgy a progresszív, el- és befogadást hirdető oldal toleranciájára jellemző, hogy akadt olyan, aki a Transindex „ellehetetlenítése” fölötti felháborodásában az egyik közösségi oldalon sűrű helyeslések közepette a konzervatív erdélyi médiumok – köztük a Krónika – megszűntéről ábrándozott, megjegyezve: ha „elzárnák a pénzcsapokat”, és ez bekövetkezne, ő csak egy kávét kérne.

Nos, biztosíthatunk mindenkit: mi nem kívánunk egyetlen laptársunknak sem ilyesmit. És a rosszakarókra sem haraggal tekintünk. Csak egy kis rossz szájízzel és sajnálattal amiatt, ahogy a „haladó” erők a toleranciát és a pluralizmust értelmezik.