Eddig tartott Nicolae Ciucă „mássága” a romániai politikában. Mostanáig nagyjából sikerült tartania azt az imázst, hogy a saját, nem is akármilyen szakmai területén kiemelkedőt alkotott, öregbítette a román hadsereg hírnevét.
Már megint újabb változtatás? Ugyan mi végre? Mennyire lesz hosszú életű, és mikor írja felül egy következő? – tehetjük fel a költői kérdéseket az oktatás területén eltervezett, bevezetett, sűrűn egymást váltó módosítások hallatán.
Egy dolog egyértelműen kijelenthető a jelenleg Ukrajna miatt zajló konfliktus kapcsán: Oroszország jelentős katonai erőt felvonultatva, skrupulusok nélkül megzsarolta a Nyugatot, hogy megakadályozza Ukrajna NATO-csatlakozását.
Az is hallott most már Novak Djokovicsról, akinek egy teniszmeccs kapcsán a gémről madarak, a szettről pedig poharak jutnak az eszébe. A szerb világelső eddig csak a sportszerető embereket osztotta meg.
Erősen úgy tűnik, közel sincsen még vége Romániában a „medvetáncnak”: az államelnök kifogásolja, így visszaküldte felülvizsgálatra a parlamentnek a veszélyes vadak eltávolítását lehetővé tevő törvényt.
A külpolitikai szakértők töprenghetnek azon, hogy melyik ország(ok) titkosszolgálata segített be a kazahsztáni drasztikus gázáremeléssel kipattant társadalmi elégedetlenségbe.
Miközben a koronavírus omikron variánsa okozta ötödik járványhullám éppen ránk rúgja az ajtót, a bukaresti kormánykoalíció pártjai valahogy úgy jártak a kötelező védettségi igazolvány bevezetésével, mint a klasszikus, bibliai ihletésű történet szereplői.
Mire számíthatunk közéletünkben a vadonatúj 2022-es évben? Jóstehetség hiányában inkább az előrejelzésbe csomagolt reményeinket fogalmazhatjuk meg, mégis érdemes röviden áttekinteni, milyen történések határozhatják meg az idei év első felét.
Már meg sem lepődünk, ha azt olvassuk, halljuk, hogy a béka feneke alatt van a romániai egészségügy hatékonysága. Sok az álhír, de ez biztosan nem az.
„Várjuk a szebb jövőt, mint a lövészárokban a katonák, aztán vagy eljön, vagy nem” – mondta Moldovan bácsi nem sokkal azután, hogy lehozták az intenzívről, és három beteghordozó nagy nehezen áthelyezte a hordágyról a kórtermire.
Bármilyen meghökkentően hat is, mégiscsak megtörténhet, hogy Dan Tanasă jó szolgálatot tett az erdélyi magyar közösségnek a magyar jelképek és anyanyelvhasználat elleni támadásaival.
Az év úgy zárul, ahogyan azt idén megszokhattuk: koalíciós vita és kiszámíthatatlan járványkezelés.
Illanjon el, foszoljék szerte, ami rossz volt, és legyen jobb az új – minden kultúrában ez az óesztendőt lezárók, a kezdődő évet reménykedve köszöntők kívánsága.
Amikor tavaly december 27-én – történetesen éppen a születésnapomon – beadták az első koronavírus elleni oltást, úgy éreztem: ez az egyik legszebb születésnapi, egyben karácsonyi ajándék, hiszen hirtelen kézzel foghatónak tűnt a járvány vége.
Azt hihettük az utóbbi hetekben, hogy a Románok Egyesítéséért Szövetség (AUR) kifogyott a mondanivalóból az év végére. Aztán hirtelen ismét a kormányzati döntéseket befolyásoló tényezővé vált a karácsony előtti politikai uborkaszezonban.
Elgondolkodtató lenne összevetni, mi valósult meg és mi maradt parlagon mindabból, amit az 1989. decemberi eseményektől reméltek a hétköznapi emberek.
Bár Florin Roman immáron csak egykori digitalizációért felelős miniszter három, hivatalban töltött hét utáni gyors bukása nem számít rekordnak Romániában, önmagán túlmutató eseményként kiválóan illusztrálja azt a katasztrofális helyzetet.
Bogdan Aurescunak csak épp szobrot nem emeltek, miután 2009-ben a bukaresti külügyminisztérium hágai megbízottjaként sikerrel vette az utóbbi évtizedek kétségtelenül legnehezebb peres akadályát.
Látogatottsági adatok