VEZÉRCIKK – Jól jellemzi a romániai közállapotokat, a bukaresti politizálás morális színvonalát, hogy a jelenlegi legnagyobb támogatottságú kormánypárt elnökévé egy olyan személyt választottak, aki ellen alapfokon már egyéves felfüggesztett szabadságvesztésről szóló ítélet született választási csalás miatt.
2015. október 12., 23:102015. október 12., 23:10
Ráadásul olyan politikus helyét vette át, aki ellen okirat-hamisításban, adócsalásban és pénzmosásban való bűnrészesség miatt vádat emelt a korrupcióellenes ügyosztály. A választási színjáték már csak azért is a nevetségesség határát súrolja, mert jó előre gondoskodtak arról, hogy a most elnökké választott Dragnea biztos befutó legyen, amikor két ellenjelöltjét formai okok miatt kizárták a versenyből.
Ilyen körülmények között különösen súlyos kórképet állít fel a romániai választópolgárok politikai műveltségéről és morális állapotáról, hogy a közvetlen elnökválasztáson, amelyen minden PSD-tag voksolhatott, a szavazásra jogosultak több mint 80 százaléka részt vett, hogy szavazatával legitimálja az egész eljárást, illetve magát Dragneát. Persze az ártatlanság vélelme Victor Ponta korábbi pártelnök-kormányfőt és Dragneát is megilleti, de azért mégiscsak elkeserítő, hogy az ország egyik legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártja nem tudott olyan új arccal előállni, aki – legalább a látszat szerint – feddhetetlen.
Nagy kérdés, hogy valóra válnak-e a spekulációk, miszerint a PSD háttéralkut köt az ellentétes politikai táborba tartozó Klaus Johannis államfővel, hogy az immár hivatalosan is vádlotti minőségben miniszterelnökösködő Ponta helyett új politikust jelöljenek a kormányfői tisztségbe. A PSD feltétele, hogy Johannis a párt által kijelölt személyt bízza meg kormányalakítással, és miután Dragnea már bejelentette, hogy a szociáldemokraták csak akkor maradnak kormányon, ha az új kormányfő nem valamely koalíciós partner, hanem a PSD soraiból kerül ki, nehéz nem arra gondolni, hogy ez a jelölt csak ő lehet.
Ez viszont semmit sem változtatna, hiszen csak annyi történne, hogy vádlott helyett elítélt kerül a kormány élére. Ha Johannis ebbe belemenne, semmivel sem lenne több alapja az erkölcsi megújulás szükségességéről papolni, mint Pontának vagy Dragneának.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!