Ez már a szájegészségügy, a fogászat területe, ahol a kilencvenes években minden magánkézbe került. A jó oldala az, hogy a gyógyászatnak ez az ágazata fejlődött leggyorsabban Romániában. A saját tőkéből, bankkölcsönből, vagy pályázati forrásokból berendezett fogászati magánrendelők már a kétezres években gyökeresen különböztek a lerobbant állami klinikák látványától.

Ugyanakkor a magánszférában dolgozó fogorvosok összehasonlíthatatlanul többet kerestek, mint az állami egészségügyi intézmények orvosai, akik sóvárogva reménykedtek abban, hogy valami csoda folytán egyszer talán elérhetik a fogorvosok bérét. Amire hosszú ideig kellett várni, de napjainkra mégis kiegyenlítődtek a keresetek. Ha mást nem is ruházott be az állam az egészségügybe, de legalább az orvosok és a nővérek fizetését jelentősen megemelte.

A privatizált fogorvosi hálózat sikertörténete viszont megnyugtatta az egymást váltó egészségügyi minisztereket, akik úgy gondolták, végre magától is megoldódott valami Romániában.

A csillogó magánrendelők és a hétköznapi romániai élet valósága azonban két különböző történet. Lehet ugyan a magánegészségügyi rendszerről álmodozni, azonban honi tájainkon más a rögvalóság. A rengeteg szegény, kiskeresetű vagy kisnyugdíjas ember egészségügyi ellátását nem fogják felvállalni a magánklinikák és a magánorvosi rendelők. A lakosság jelentős része ezeket a szolgáltatásokat egyszerűen nem tudja megfizetni.

Ez az oka annak, hogy a rendszerváltás utáni előkelő, élvonalbeli helyéből Románia európai sereghajtó lett a szájegészségügyi ellátás terén.

De ez nem csak a felnőtteket érinti, hanem a fogszuvasodás kezdeti szakaszában szenvedő gyerekeket is. A több iskolát kiszolgáló fogorvosi rendelők semmiben nem hasonlítanak a magánrendelőkre. Ha van iskolai szakorvos, annak csak arra futja, hogy szűrővizsgálat során megüzeni a gyerek szüleinek, a diákot vigyék el egy fogorvosi rendelőbe, ahol természetesen csak a szülők pénzén oldható meg a kezelés.

Nagyon sok gyereknek viszont az ingyenes szűrővizsgálat sem jut ki: sokan úgy fejezik be iskolai tanulmányaikat, hogy még nem jártak fogorvosnál. Ehhez képest a Ceaușescu-rendszer ,,paradicsomi” állapot volt, mert az iskolában évi rendszerességgel kötelező módon megnézte a gyerekek fogazatát egy iskolai fogrovos, és ha kezelésre volt szükség, azt ingyenesen elvégezte.

Miután több nemzedék úgy került ki az iskolapadból, hogy hallott ugyan a fogorvosról, de élőben még soha nem látta.

A fogorvosi kamara is kongatja a vészharangot: egyre több a fogbetegségekkel küzdő, vagy fogatlan ember, és a diákoknak rémisztően rossz a szájegészségügyi ellátása. A 17 éve uniós tag Romániában most döbbent rá a szakma és a politikum, hogy a privatizált fogorvosi rendszerből az elmúlt három évtizedben tömegek szorultak ki.