Erdély legtöbb régiójában a román törvények által szavatolt vérszegény anyanyelvhasználat sem érvényesül. Hiába próbálkozik az ember a különböző állami vagy önkormányzati hivatalokban, netán a bíróságon vagy a rendőrségen, elvétve találkozik a magyar nyelvvel és rendszerint a ,,nu știu” elhárítás fogadja.

A magyar rendőrök képzése sem több kirakatnak szánt gesztusoknál. Erdély többségében magyar lakta településein is kevés a magyarul beszélő egyenruhás, a székelyföldi falvak és városok rendőrőrsein kívül pedig ritka, mint a fehér holló.

Az ügyészségek és bíróságok emberállományának nemzetiségek szerinti megoszlása még lesújtóbb. Bárhol megkapirgáljuk a ,,békés együttélés” mögötti valóságot, mindenhol ugyanaz a látlelet: sem a magyar nyelvre, sem magyar emberre nincs szükség.

A közszféra ,,kisugárzása” a magánszféra boldogulását is meghatározza. A szolgáltatások terén több ugyan a magyar felirat és a magyarul értő alkalmazott, de itt is meghatározó az országot uraló mentalitás: a magyar nyelvet megtűrtként, és nem a társnemzet nyelveként értelmezik.

A magyar nyelvhasználatról jut eszembe, hogy a romániai bankok közül egyedül az OTP Bank fiókjaiban lehet magyar nyelven is tájékoztató szöveghez és helyenként magyar alkalmazott szolgáltatásaihoz jutni. De úgy tűnik, a tulajdonosváltással ennek is vége szakad.

Románia legnagyobb pénzintézetének, a Transilvania Banknak korábban volt egy gesztusa a magyar ügyfelek irányába. Ha fiókjaiban nem is szerepeltek magyar szövegek, a bankautomaták egy részében választható nyelvként megjelent a magyar is.

Furcsa mód, ez pár hónapja megszűnt, a kolozsvári bankautomatáknál (és máshol is) a magyar opciót törölték. Remélhetőleg ez nem a megvásárolt magyar bank teljes ,,elrománosításának” az előjele.