Makkay József
2024. március 19., 14:59
2024. március 19., 14:59
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar feliratok és a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
A jelenség azzal is magyarázható, hogy különböző okokból a vegyes lakosságú vagy szórványtelepüléseken a többségi román politikum némi nyitottságot mutatott a magyar közösség irányába. A helyi önkormányzatokban megválasztott magyar alpolgármestereken vagy településmenedzsereken túl ez azzal a hozadékkal járt, hogy ma már több magyar szót hallani a helyi közigazgatáshoz tartozó intézményekben. Az áttörést mégis néhány erdélyi város magyar polgármestere hozta el, ahol a közintézmények kétnyelvű feliratain túl egyre hangsúlyosabbá válik a magyar nyelv használata is.
Kiemelkedő példa számomra Marosvásárhely, ahol Soós Zoltán városvezetői ténykedése az elmúlt négy esztendőben közelebb hozta a helyi magyarsághoz a normalitás érzetét, ahol az 1990-ben bekövetkezett véres március hosszú időre tönkretette a békés egymás mellett élés lehetőségét. A több mandátumon át regnáló Dorin Florea polgármester meg sem próbálta jóvá tenni a város becsületén esett szégyenfoltot, a kétnyelvűség kérdése szóba sem jöhetett.
Vannak még a normalitás jeleit mutató példák Szatmárnémetiből, Nagyváradról, vagy akár Kolozsvárról is. Habár a kincses város esete inkább kirakat jellegű, mint valóság: a számbelileg drasztikusan megfogyatkozott magyar közösség szinte teljesen kiszorult a helyi közigazgatásból. A magyar alpolgármester személye fontos tényező a helyi magyarság kollektív tudatában, de a Boc-adminisztráció számára ez csak annyit jelent, hogy a magyarok részéről is kap szavazatokat. Emil Boc profi módon palástolja közömbösségét a magyar közösség törekvéseivel szemben.
Erdély legtöbb régiójában a román törvények által szavatolt vérszegény anyanyelvhasználat sem érvényesül. Hiába próbálkozik az ember a különböző állami vagy önkormányzati hivatalokban, netán a bíróságon vagy a rendőrségen, elvétve találkozik a magyar nyelvvel és rendszerint a ,,nu știu” elhárítás fogadja.
A magyar rendőrök képzése sem több kirakatnak szánt gesztusoknál. Erdély többségében magyar lakta településein is kevés a magyarul beszélő egyenruhás, a székelyföldi falvak és városok rendőrőrsein kívül pedig ritka, mint a fehér holló.
Az ügyészségek és bíróságok emberállományának nemzetiségek szerinti megoszlása még lesújtóbb. Bárhol megkapirgáljuk a ,,békés együttélés” mögötti valóságot, mindenhol ugyanaz a látlelet: sem a magyar nyelvre, sem magyar emberre nincs szükség.
A közszféra ,,kisugárzása” a magánszféra boldogulását is meghatározza. A szolgáltatások terén több ugyan a magyar felirat és a magyarul értő alkalmazott, de itt is meghatározó az országot uraló mentalitás: a magyar nyelvet megtűrtként, és nem a társnemzet nyelveként értelmezik.
A magyar nyelvhasználatról jut eszembe, hogy a romániai bankok közül egyedül az OTP Bank fiókjaiban lehet magyar nyelven is tájékoztató szöveghez és helyenként magyar alkalmazott szolgáltatásaihoz jutni. De úgy tűnik, a tulajdonosváltással ennek is vége szakad.
Románia legnagyobb pénzintézetének, a Transilvania Banknak korábban volt egy gesztusa a magyar ügyfelek irányába. Ha fiókjaiban nem is szerepeltek magyar szövegek, a bankautomaták egy részében választható nyelvként megjelent a magyar is.
Furcsa mód, ez pár hónapja megszűnt, a kolozsvári bankautomatáknál (és máshol is) a magyar opciót törölték. Remélhetőleg ez nem a megvásárolt magyar bank teljes ,,elrománosításának” az előjele.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Látogatottsági adatok
2 hozzászólás