Makkay József
2024. március 19., 14:592024. március 19., 14:59
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar feliratok és a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
A jelenség azzal is magyarázható, hogy különböző okokból a vegyes lakosságú vagy szórványtelepüléseken a többségi román politikum némi nyitottságot mutatott a magyar közösség irányába. A helyi önkormányzatokban megválasztott magyar alpolgármestereken vagy településmenedzsereken túl ez azzal a hozadékkal járt, hogy ma már több magyar szót hallani a helyi közigazgatáshoz tartozó intézményekben. Az áttörést mégis néhány erdélyi város magyar polgármestere hozta el, ahol a közintézmények kétnyelvű feliratain túl egyre hangsúlyosabbá válik a magyar nyelv használata is.
Kiemelkedő példa számomra Marosvásárhely, ahol Soós Zoltán városvezetői ténykedése az elmúlt négy esztendőben közelebb hozta a helyi magyarsághoz a normalitás érzetét, ahol az 1990-ben bekövetkezett véres március hosszú időre tönkretette a békés egymás mellett élés lehetőségét. A több mandátumon át regnáló Dorin Florea polgármester meg sem próbálta jóvá tenni a város becsületén esett szégyenfoltot, a kétnyelvűség kérdése szóba sem jöhetett.
Vannak még a normalitás jeleit mutató példák Szatmárnémetiből, Nagyváradról, vagy akár Kolozsvárról is. Habár a kincses város esete inkább kirakat jellegű, mint valóság: a számbelileg drasztikusan megfogyatkozott magyar közösség szinte teljesen kiszorult a helyi közigazgatásból. A magyar alpolgármester személye fontos tényező a helyi magyarság kollektív tudatában, de a Boc-adminisztráció számára ez csak annyit jelent, hogy a magyarok részéről is kap szavazatokat. Emil Boc profi módon palástolja közömbösségét a magyar közösség törekvéseivel szemben.
Erdély legtöbb régiójában a román törvények által szavatolt vérszegény anyanyelvhasználat sem érvényesül. Hiába próbálkozik az ember a különböző állami vagy önkormányzati hivatalokban, netán a bíróságon vagy a rendőrségen, elvétve találkozik a magyar nyelvvel és rendszerint a ,,nu știu” elhárítás fogadja.
A magyar rendőrök képzése sem több kirakatnak szánt gesztusoknál. Erdély többségében magyar lakta településein is kevés a magyarul beszélő egyenruhás, a székelyföldi falvak és városok rendőrőrsein kívül pedig ritka, mint a fehér holló.
Az ügyészségek és bíróságok emberállományának nemzetiségek szerinti megoszlása még lesújtóbb. Bárhol megkapirgáljuk a ,,békés együttélés” mögötti valóságot, mindenhol ugyanaz a látlelet: sem a magyar nyelvre, sem magyar emberre nincs szükség.
A közszféra ,,kisugárzása” a magánszféra boldogulását is meghatározza. A szolgáltatások terén több ugyan a magyar felirat és a magyarul értő alkalmazott, de itt is meghatározó az országot uraló mentalitás: a magyar nyelvet megtűrtként, és nem a társnemzet nyelveként értelmezik.
A magyar nyelvhasználatról jut eszembe, hogy a romániai bankok közül egyedül az OTP Bank fiókjaiban lehet magyar nyelven is tájékoztató szöveghez és helyenként magyar alkalmazott szolgáltatásaihoz jutni. De úgy tűnik, a tulajdonosváltással ennek is vége szakad.
Románia legnagyobb pénzintézetének, a Transilvania Banknak korábban volt egy gesztusa a magyar ügyfelek irányába. Ha fiókjaiban nem is szerepeltek magyar szövegek, a bankautomaták egy részében választható nyelvként megjelent a magyar is.
Furcsa mód, ez pár hónapja megszűnt, a kolozsvári bankautomatáknál (és máshol is) a magyar opciót törölték. Remélhetőleg ez nem a megvásárolt magyar bank teljes ,,elrománosításának” az előjele.
Rostás Szabolcs
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Balogh Levente
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
2 hozzászólás