2010. november 26., 03:462010. november 26., 03:46
A magyar kormány a jelek szerint megpróbál felkészülni a rohamra, ezért aztán helyi erőket is bevonva kísérli meg megkönnyíteni a nagykövetség és a konzulátusok munkáját. Hogy ez mire lesz elég, majd elválik – mivel az úgynevezett demokrácia-központok csupán tájékoztató feladatot látnak el, a munka neheze amúgy is a külképviseleteknek jut majd. Hogy ez mit jelent, azt a csíkszeredai konzulátus munkatársai máris megtapasztalhatták, hiszen ott már hónapokra előre foglalt minden időpont.
Az egyébként egyértelmű: nem véletlenül az EMNT-t választották ki stratégiai partnerként a honosításról szóló tájékoztatásra. A magát „leglegitimebb” – mert parlamenti mandátumokat is birtokló – romániai magyar képviseletként aposztrofáló RMDSZ egyes vélemények szerint az indokoltnál sokkal közelebbi viszonyba került az előző, kompromittálódott budapesti kormánypártokkal, és túlságosan is beágyazódott a bukaresti politikai közegbe, ezért nem illeszkedik bele a teljes alkalmazkodást kívánó új budapesti kormány határon túli koncepciójába. Emiatt lehet ugyan fanyalogni, de a politikában is érvényes, hogy a zenét az rendeli, aki a cehhet állja – az RMDSZ-ben pedig sokaknak biztosabbnak tűnnek az eddig a bukaresti folyosókon és tárgyalótermekben kijárt pozíciók, mint a Budapesttől várható előnyök. (Mindez persze nem jelenti azt, hogy a könnyített honosításhoz kapcsolódó előnyökből nem kívánnak részesülni: jó példa erre az előző magyar kormányokkal a legszívélyesebb viszonyt ápoló bihari RMDSZ, amely saját szakállára indított tájékoztató kampányt a témában). Arról amúgy, hogy hányan igényelnek majd állampolgárságot, és az egész folyamat milyen eredménnyel jár, még korai beszélni. A tömeges áttelepedésekről, Erdély kiürüléséről szóló spekulációk vélhetően igencsak eltúlzottak, és reménykedhetünk, hogy senki sem velünk akarja eldöntetni a magyarországi választásokat.
Egy dolog biztos: a könnyített honosítás valóban fontos. Hiszen ez ma a határok fölötti nemzetegyesítés szimbolikus, de a nemzeti identitás megőrzésében várhatóan fontos szerepet játszó jelképe.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.