Ki tudja, kit és mire fog megihletni, természetesen anélkül, hogy ebből a nagyon komoly globális problémából tréfát űznénk. Serdülőkori barátnőmmel, aki már évtizedek óta Dániában él, és távozása után nem sokkal az akkori nehézkes külföldi levelezés miatt megszakadt a kapcsolatunk, nem olyan régen a sokat szapult frászbukon egymásra találtunk, és mondhatni ott folytattuk a mindent megbeszélést, ahol fiatalokként abbahagytuk.

Az egyik szép, hosszú levelére viszont csak nagyon röviden válaszoltam, elnézését kértem, hogy a kegyetlen, sivatagi hőség miatt legföljebb egy falhoz csapott rongynak éreztem magam, semmiképpen sem gondolkodni képes embernek. Aztán megszűnt a perzselő napsütés, és megállás nélkül ömlött az eső, kellemes lett a lehűlés, akkor meg már mintha fáztam volna.

Mérgelődtem is bőven magamra, micsoda gerinctelen alak vagyok, hisz megkértem a férjem, ha még egyszer szólni merek a hideg ellen, üssön agyon. Azzal intézte el az ügyet, hogy jó, jó, de igazán a régi barátnőm időközben befutott elektronikus levele dobott fel, illetve rántott ki a meteorológiai bölcselkedések árkából: egy olyan szóleleménnyel lepett meg, ami komoly nyelvtudoroknak is dicsőségére válna. Írja, hogy az időjárás-jelentésből tudja: végre fellélegezhettem, és reméli, a régi kedvem is visszatért.

Egyébként, ha jövő júliusban ismét hasonló perzselő napokat fognak jelezni, akkor ő szívesen lát náluk mint klímamenekültet. Na ettől indult be az utópikus elmélkedésem és előbb csak nagy vonalakban képzeltem el a különböző frontokra és hőfokokra érzékenyek ide-oda áramlását a világban, majd lassan-lassan kezdtem a részleteket is finomítani.

Hogy ne legyen kaotikus vándorlás, szükség volna egy központi hivatalra, ahová időben le lehetne adni a meteorológiai igényeket, ők pedig mindenkit időben értesítenének, hogy hová és merre tervezze a pihenőszabadságát, egy másik hivatal pedig arról gondoskodna, hogy biztosítsa ennek a klímamenekülésnek az anyagi hátterét. Ez utóbbi volna a klímamenekülés igazi újdonsága, hisz aki teheti, járkál most is. De több gondot is meg lehetne ezzel oldani: talán legelőbb a nehéz élet válna egy kissé elviselhetőbbé.