Nyelniük is kellett, de végül nagyot nyertek az aradi magyarok a Szabadság-szobor újraállításával

Nyelniük is kellett, de végül nagyot nyertek az aradi magyarok a Szabadság-szobor újraállításával

Zala György monumentális, eredetileg 1890-ben felállított aradi alkotása zarándokhely a magyarok számára

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon, 2004. április 25-én állították fel újra Aradon a Szabadság-szobrot, a magyar honvédsereg 1849. október 6-án Aradon kivégzett 13 főtisztjének emlékművét. Zala György monumentális, közel 134 évvel ezelőtt leleplezett alkotása a Kárpát-medencei magyarság egyik zarándokhelyévé vált. A szoborállítás 20. évfordulója alkalmából Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke, az RMDSZ megyei szervezetének akkori vezetője, parlamenti képviselője a Krónikának felelevenítette a szoborállítás körülményeit, az akkori közhangulatot, feltárta, miként győzték meg a román többséget arról, hogy az alkotás „nem harap”, nem rántja ki a kardját.

Pataky Lehel Zsolt

2024. április 25., 09:562024. április 25., 09:56

2024. április 26., 09:562024. április 26., 09:56

– A visszaemlékezések szerint az aradiak már az 1849. október 6-i kivégzés után szerettek volna méltóképpen megemlékezni a tizenhárom honvédtábornokról, de csak évtizedekkel később, az osztrák–magyar kiegyezést követően nyílt lehetőség emlékjelek, köztük a Szabadság-szobor felállítására. Utóbbit is csak három évtizedig láthatták köztéren, mert a lebontása előtt már bedeszkázták. Elmondható, hogy az 1989-es romániai rendszerváltás után akkora volt az igény az aradi magyarok körében a Szabadság-szobor újraállítására, mint a 19. században a mártírok emlékének ápolására?

– Bennünk, aradiakban folyamatosan élt a tudat, hogy van egy Szabadság-szobrunk. Iskolás voltam, amikor az egykori lovardát – a sportiskola mai épületét – tatarozták, és be lehetett menni: letakart szobrokat találtunk, s kíváncsi gyerekek lévén, megnéztük, mi van a ponyvák alatt. Elmondták, hogy az, amit láttunk, a lebontott Szabadság-szobornak az elemei. A kommunista rendszer 1989-es bukása után megnyílt az esélye annak, hogy ez a szobor ismét méltó helyre kerüljön, lehetőség szerint köztérre. Emlékszem 1999. október 1-sejére, amikor a szoboralakok kikerültek a várból: óriási lelkesedés övezte, kisebb tömeg várta, hogy a szoborcsoport elemeit elhelyezhessék a minorita templom udvarában, és a város, meg a minorita rend vezetői beleegyezésével látogathatóvá váltak. Mint egy kegyhelyre, úgy jöttek az aradiak a templomudvarba, ahol a szoboralakok egy elég szűk helyen, egymás mellé voltak helyezve, de láthatók voltak, sőt meg is tapogathatták őket. Idős emberek könnyezve idézték fel a gyerekkorukat, amikor még állt a szobor.

Galéria

Az aradi magyarság egyik legfőbb álma, a Szabadság-szobor újbóli felavatása 2004. április 25-én valósult meg

Fotó: Király András/Facebook

Akkor világossá vált számunkra, hogy a közakarat – legalábbis a magyarok részéről – azt szeretné, hogy a szobor ismét köztérre kerüljön. Természetesen kíváncsiak voltunk a román közösség véleményére is, és érdekes módon kevesebb volt azoknak a száma, akik ellenezték, a többség elfogadóan viszonyult a szoborállításhoz. Szerintem az az időszak, amíg a Szabadság-szobor restaurálása folyt, és látogatható volt a rendház udvarában, jót tett a megítélésének: a románok is rájöttek, hogy nem harap, nem bánt, nem rántja ki a kardját, és a műalkotáshoz méltó módon, köztéren kell állnia.

Galéria

Király Andrást, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke szerint az alkotás újraállításának kérdése Aradon dőlt el

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Csak hát ehhez meg kellett találni a partnereket, elsősorban a román többségű városi tanácsban, mert a műemlékek elhelyezéséhez a városi képviselőtestület döntésére volt szükség. Az akkori tanácsban az RMDSZ három tagjának plusz alpolgármesterének a szavazata elengedhetetlen volt bármilyen többségi döntés meghozatalához, és mi ezt ki is használtuk. Megbeszéltük néhai Dorel Popa polgármesterrel, aki nagyon felvilágosult ember volt, hogy itt az idő a szobor köztéri elhelyezésének. Arra kért, hogy legyen türelmünk, amíg fut néhány kört, megbeszéli a párttársaival, tehát a liberálisokkal és az ellenzék „puhíthatóbb” vezetőivel, illetve a pártja országos elnökségével. Hasonlóan jártunk el mi is, és természetesen az RMDSZ országos vezetősége teljes mellszélességgel kiállt a szoborállítás mellett, így aztán nagy parlamenti csaták voltak, egy Bukaresttől távol eső város, egy aradi szobor ügye országos ügy lett. De győzött a józan ész, és végül ki lehetett hozni a várból, majd fel lehetett állítani a Szabadság-szobrot.

Galéria

1999. október 1-sején szabadult ki a szoborcsoport a várfogságból, de még várni kellett arra, hogy újra köztérre kerüljön

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

– Mennyit számított ebben a román–magyar államközi tárgyalás, vagy az, hogy Románia akkor a NATO- és európai uniós csatlakozás küszöbén állt? Alkupozíciót teremtett?

– Nem szeretném senkinek sem csökkenteni az érdemeit, sőt az volt a nagyszerű, hogy óriási összefogás született ebben az ügyben. Dávid Ibolya volt magyar igazságügy-miniszter – aki érzelmileg is kapcsolódott ehhez, mert a nagyszülei még látták a szobrot az eredeti helyén, és meséltek neki róla – ahányszor tehette, Aradra jött, bent járt a várban, minden követ megmozgatott, hogy kiszabadíthassuk a szobrot. Volt időszak, amikor talán többet tartózkodott Aradon, mint Budapesten, annyira a szívén viselte a kérdést. Az akarat és egy adott politikai konjunktúra teremtette meg a szoborállítás lehetőségét. Jómagam is többször jártam Bukarestben, és tárgyaltunk a román liberálisok és a demokraták vezetőivel, akik amiatt aggodalmaskodtak, hogy ez a szobor a románok körében úgymond rossz emlékeket idéz majd fel, de egy adott pillanatban azt mondták: ha Aradon beleegyeznek, akkor ők sem fognak ellenkezni. Megnyugtattuk a román politikai elitet, hogy a szobor hosszú ideje kikerült már a várból, látható, és románok százai, ezrei jönnek a minorita templom udvarába, hogy megtekintsék, és határozott véleményem szerint ha köztérre kerül, nem esik bántódása, ráadásul a város gazdagodik egy nagyon szép műalkotással.

Galéria

Az alkotás eredetileg az egykori Szabadság (ma Avram Iancu) téren kapott helyet a partiumi városban

Fotó: Szabadság-szobor Egyesület

Minden bizonnyal sokat nyomot a latban a nyugati elvárásokkal szembeni megfelelési kényszer, de a szobor köztérre állításának a kérdése nem Brüsszelben, Budapesten vagy Bukarestben, hanem itt, Aradon dőlt el. Az aradi város tanács határozata kellett hozzá, és sikerült magunk mellé állítani a képviselők többségét. Természetesen a bukaresti jóváhagyás, meg a budapesti segítség is kellett, de ha itt, Aradon a helyi tanács nem fogadta volna el az erről szóló határozatot, akár Brüsszelben vagy New Yorkban is mondhattak volna, amit akarnak, mert láttuk a történelem folyamán, hogy nagyon sok minden akkor valósulhat meg, ha meg tudod győzni a helyi közösséget. Nekünk ez sikerült, és ez elégtételt jelentett.

– Eredetileg 2003. október 6-ra tervezték a szoboravatást – miért kellett elhalasztani?

– Egy csavar került a gépezetbe, mert nem is Romániában élnénk, ha ez nem történt volna meg. Belementek abba, hogy megkapjuk a volt Attila, az akkori Tűzoltó teret. Abban biztosak voltunk, hogy az eredeti helyszínbe, az Avram Iancu, egykori Szabadság térbe, a színház mögött, ahol a hős román katona emlékműve áll, nem mennek bele. Az volt a célunk, hogy mindenképpen köztéren, a belvároshoz közel legyen a szobor, és erre az Attila tér megfelelőnek tűnt. Igaz, hogy akkoriban ott a csencselők piaca működött, de egy kis anyagi ráfordítással át lehetett alakítani. Elfogadták a javaslatunkat, de a tárgyalópartnerek az utolsó negyedórában előrukkoltak azzal, hogy jó-jó, megkapjuk a teret, de azzal a feltétellel, hogy ott egy román emlékművet is elhelyeznek. Elmondták, miként fog kinézni, és a terveket is megmutatták. Két lehetőségünk volt: vagy lefújni az egészet, és akkor a Szabadság-szobrot soha nem állíthatjuk fel, vagy elfogadjuk a feltételeiket. Addig minden gyorsan és olajozottan ment, épp ezért bennem folyamatosan volt egy félsz, hogy ezt le fogják állítani...

Galéria

Járulékos alkotás. A Román-magyar megbékélés parkjában emelt román emlékmű

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

– Amit aztán Răzvan Teodorescu akkori kulturális miniszter meg is tett.

– Így van! Dorel Popa polgármester is visszakozott, s azt mondta, hogy ha ez az országos pártvezetés döntése, akkor ő nem akar szembe menni vele. Azzal érveltünk, hogy a talapzat már kész van, várja a szobrot, de Teodorescu azt mondta, hogy nem számít, el kell fordítani. Igazából elfelejtettük, hogy ez politika, és a politikában mindig csűrnek-csavarnak a megállapodáson.

Végül elfogadtuk a feltételeiket, azzal a kikötéssel, hogy a teret kibővítik, és megfelelő távolságra helyezik el a román diadalívet, és semmi esetre sem lesz egymással szemben a két emlékmű. Abban biztosak voltunk, hogy ha a Szabadság-szobor magassága 11 méter és 60 centiméter, a talapzat szélessége pedig majdnem kilenc méter, akkor a román emlékmű sem lesz kisebb, és igazunk is lett. Ezért akartuk, hogy bővítsék ki a teret. Így is történt, bizonyos épületeket kisajátítottak, lebontottak, a teret kibővítették, és elnyerte a mai formáját, a két emlékmű átlósan helyezkedik el a tér egy-egy sarkában. Tehát nyeltünk egyet, de ugyanakkor nyertünk is, mert közben a szobor és a talapzat restaurálását elvégezhette Kolozsi Tibor kolozsvári, illetve Kocsis Rudolf aradi szobrász. Itt ki kell emelnem a magyar közművelődési minisztérium és a magyar kormány nagymértékű támogatását, amit ehhez nyújtottak. Lehet fanyalogni, hogy nem az eredeti helyszínen áll a Szabadság-szobor, hogy román emlékmű is került a közelébe – de a fontos az, hogy köztéren áll, ráadásul a református templom és a Csiky Gergely Főgimnázium közvetlen szomszédságában, tehát egy kis magyar központot alkotnak, és a térnek a Román–magyar megbékélés parkja nevet adták, ami szimbolikus jelentőségű.

Galéria

A Haldokló harcos alakja az alkotáson

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Szombaton a szobor kiszabadítására emlékeznek a Maros-parti városban
Az első világháborút követően Aradot Romániához csatolták, a román kultúrpolitika pedig száműzte a magyar emlékjeleket, így Zala György monumentális alkotását is hosszú évtizedekre elzárták a tekintetek elől. 1925-ben lebontották a szoborkompozíciót, az allegorikus alakokat pedig először különböző raktárakba, műhelyekbe, majd a laktanyaként szolgáló várba vitték. 74 év után, 1999. október 1-sején szabadult ki a várfogságból, de további öt esztendőt kellett várni, míg az akkori román kormány és a kormánypártok helyi szervezeteivel folytatott hosszas tárgyalások, alkudozások és gáncsoskodások után, kompromisszumok árán ismét felavathatták köztéren a műalkotást. Az aradi RMDSZ szervezésében április 27-én, szombaton emlékeznek meg a szoborállítás 20. évfordulójáról. 18 órától a Román–magyar megbékélés parkjában ünnepi köszöntők hangzanak el, majd a Kolozsvári Állami Magyar Opera ünnepi gálaestje következik. Előtte, 16 órától a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében lakossági fórumot tartanak Kelemen Hunornak, az RMDSZ szövetségi elnökének részvételével.

– Valóban megtörtént a román–magyar megbékélés? Merthogy a hivatalos román történelemszemlélet szerint a Szabadság-szobor a „40 ezer román áldozat gyilkosainak” állít emléket. Ön hivatását tekintve történelemtanár: mivel érvelt?

– Az általános, a mélyen gyökerező román álláspontot nehéz volt megváltoztatni ebben a kérdésben. Úgyhogy arra törekedtünk, hogy a művészi alkotás jelentőségét hangsúlyozzuk, azt, hogy ez kimondottan Aradhoz kötődik, és ezek a tábornokok nem a románok ellen harcoltak. Az 1848–1849-es forradalomnak és szabadságharcnak valóban voltak olyan epizódjai, amikor konfliktus tört ki a románok és a magyarok között, de azokhoz ezeknek a tábornokoknak nem volt közük. Így sikerült lassan-lassan elfogadtatni. Szerencsénk volt, hogy az akkori városvezetés és a képviselőtestület többsége beadta a derekát, de nekünk elmondták: bár ők támogatják az ügyet, ne tudjuk meg, mit kapnak az övéiktől a zárt ajtók mögött...

Galéria

Az Áldozatkészség alakja Zala György monumentális szoborcsoportján

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

– A mostani helyi román kultúrpolitika már elfogadóan, sőt elismerően viszonyul a magyar emlékjelekhez. A Szabadság-szobor újbóli felavatásának volt ebben szerepe?

– A Szabadság-szobor úttörő ezen a téren, és minden magyar kezdeményezéskor épp a Szabadság-szobor volt a hivatkozási alap a román fél részéről is. Sikerült közelebb kerülni a román–magyar megbékéléshez. Ma már állandó kiállítás látható a múzeumban az 1848–1849-es Ereklyemúzeum gyűjteményéből, a magyar festőművészek világhírű alkotásai már nem a pincékben porosodnak, hanem a Képtár falain láthatók. Elindultunk a normalitás útján, de ne kérdezze, hogy hol tartunk: a felénél vagy a közepénél? A közepénél távolabb semmi esetre sem... El kell fogadnunk azt a történelmi tényt nekünk, magyaroknak, hogy Romániában élünk, és a feladatunk az, hogy harcoljunk a jogainkért, védjük meg műemlékeinket, és ezen a téren a Szabadság-szobor kihozatala jelentős dolog volt. Aradon szórványban vagyunk, és az aradi magyarság mindenkori vezetőinek egyik feladata az, hogy óvja, védje a múlt emlékeit, megtalálni a módját annak, hogy ezeket a múzeumban kiállítsák, köztéren elhelyezzék, megbecsüljék. Úgy érzem, ezért sikerült nekünk is tennünk valamit.

Galéria

Ébredő szabadság

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

– A szoborállítás ügyének támogatására jött létre a Szabadság-szobor Egyesület, amely a mai napig is működik. Van még tennivaló?

– Ahhoz, hogy forrásokat gyűjthessünk, szükség volt egy civil szervezetre, hogy ne tegyük ki támadásoknak a politikai szervezetet. Közadakozást is hirdettünk, mert amellett, hogy a városi költségvetésből, illetve Budapestről és Bukarestből is kaptunk támogatást, azt akartuk, hogy a helyiek is érezzék magukénak az ügyet. Segítettek a történelmi magyar egyházak, amelyek gyűjtést hirdettek, hasonlóképpen a magyar iskolaközpontban is, így mindenki érezhette, hogy ez a szobor az egész Arad megyei magyar közösséghez tartozik. Ezért jött létre a Szabadság-szobor Egyesület, kimondottan azzal a céllal, hogy az alkotás köztérre kerüljön. Később még néhány célkitűzést megfogalmaztunk: helytörténeti könyvek kiadását, a Szabadság-szobor történetének a megismertetését és az ifjúsággal való foglalkozást, hogy őrizzék, és vigyék tovább ennek a szobornak az üzenetét. Azt, hogy a szabadságért életüket áldozókat tisztelni kell, meg kell tenni mindent azért, hogy ezeknek a hősöknek az emléke fennmaradjon, mert ők igazából hősök voltak. Ha már a történelem úgy hozta, hogy Arad lett a forradalom véres megtorlásának, a 13 tábornok kivégzésének helyszíne, akkor igyekeztünk fenntartani a tüzet, örök emléket állítani nekik.

Az első kezdetleges emlékjel egy 13 ágú eperfa volt
Az aradi magyarság már a kezdetektől, az 1849. október 6-i kivégzés után a szívén viselte a tábornokok emlékének ápolását. A forradalom és szabadságharc véres megtorlása után, az önkényuralom idején azonban ez nem volt lehetséges, csak az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követően lehetett szabadon emlékezni. Az enyhülés után az első, még kezdetleges emlékjel kezdeményezője Barabás Péter asztalos, későbbi (budapesti és bukaresti) országgyűlési képviselő, „a legnagyobb aradi magyarnak” tartott Barabás Béla apja volt. A saját kertjéből egy eperfát ásott ki, amelyet a legényeivel kivitetett a vesztőhelyre. Tizenhárom ágát hagyták meg, amelyekre cetliken felírták a tábornokok nevét. 1871-ben egy gránitlapot helyeztek el a kivégzés vélt helyszínén, tíz év múlva, 1881-ben pedig felállították a ma is látható obeliszket, amelynek a talapzatában 1974-ben, a kivégzés 125. évfordulóján helyezték el a mártír tábornokok közül 11-nek a földi maradványait. Kiss Ernőt a délvidéki Eleméren, Dessewfyy Arisztidet pedig a felvidéki Margonyán temették újra évtizedekkel korábban, családjaik kérésére. A 19. század '80-as éveiben a szoborállítás gondolata is felvetődött Aradon. A városi bizottság pályázatát Huszár Adolf nyerte meg, de váratlan halála miatt a fiatal lendvai szobrászra, Zala Györgyre bízták a szoborcsoport befejezését. 1890. október 6-án avatták fel a színház háta mögötti Szabadság téren. Csak 35 évig állt köztéren, de ennyi ideig sem láthatták az aradiak, mert a román közigazgatás bevezetése után, 1921-ben a Brătianu-kormány a lebontás mellett döntött, és bedeszkázták, majd 1925-ben darabjaira szedték.

Galéria

A csoport főalakja, Hungária

Fotó: Pataky Lehel Zsolt


Galéria

Harckészség

Fotó: Pataky Lehel Zsolt


Galéria

Fotó: Pataky Lehel Zsolt


Galéria

Román ellentüntetők a román diadalívnél 2014. október 6-án. Azóta leszoktak a demonstrációról

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. június 28., péntek

Nagybányai szállodában csaptak fel a lángok

Tűz ütött ki csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy nagybányai szállodában. Tizenkét személyt, köztük egy gyereket evakuáltak.

Nagybányai szállodában csaptak fel a lángok
2024. június 27., csütörtök

Magyar–román egyetemi együttműködés az agrárágazat védelmében

Állatbetegségekkel összefüggő kutatási, oktatási együttműködésről állapodott meg a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratórium és a Temesvári I. Mihály Király Élettudományi Egyetem csütörtökön – tájékoztatta a PTE az MTI-t.

Magyar–román egyetemi együttműködés az agrárágazat védelmében
2024. június 27., csütörtök

Látványosan nőtt az Ákovita versenyre benevezett és díjazott jó minőségű pálinkák száma

Rekordszámú, mintegy ezer párlat- és pálinkaminta érkezett be az idei Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaversenyre Csíkszeredába, a szakmai zsűri összesen 629 minősítést osztott ki.

Látványosan nőtt az Ákovita versenyre benevezett és díjazott jó minőségű pálinkák száma
2024. június 27., csütörtök

A történelmi magyar egyházak 170 ezer lej támogatást kaptak a Kolozs Megyei Tanácstól

Összesen 980 ezer lejes támogatást szavazott meg az egyházak számára Kolozs megye képviselőtestülete, az össztámogatás közel ötödét, 170 ezer lejt kapják a történelmi magyar egyházak.

A történelmi magyar egyházak 170 ezer lej támogatást kaptak a Kolozs Megyei Tanácstól
2024. június 27., csütörtök

Árvízvédelmi riasztás erdélyi folyók vízgyűjtő medencéjére

Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el csütörtökön az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet (INHGA) 19 folyó vízgyűjtő medencéjére és a Duna kisebb mellékfolyóira.

Árvízvédelmi riasztás erdélyi folyók vízgyűjtő medencéjére
2024. június 27., csütörtök

Az RMDSZ szerint Béres Csaba marad Székelyhíd polgármestere, az EMSZ az ügyészségen keresi az igazát

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint egyértelműen Béres Csaba marad Székelyhíd polgármestere. Ezzel szemben Csomortányi István, az EMSZ ügyvezető elnöke szerint a székelyhídi polgármesteri mandátum szeptember végén nem lesz átvehető.

Az RMDSZ szerint Béres Csaba marad Székelyhíd polgármestere, az EMSZ az ügyészségen keresi az igazát
2024. június 27., csütörtök

Útra tettek a kolozsvári repülőtéren nyolc ázsiai férfit, akik illegális határátlépést kíséreltek meg

Kitoloncoltak Romániából nyolc Srí Lanka-i és bangladesi férfit, akik munkavállalási céllal jöttek az országba, később azonban illegális határátlépést kíséreltek meg, hogy Nyugat-Európába jussanak.

Útra tettek a kolozsvári repülőtéren nyolc ázsiai férfit, akik illegális határátlépést kíséreltek meg
2024. június 27., csütörtök

Győzelmi mámorban ünnepli választási sikerét az RMDSZ miniparlamentje

Győztünk, győztünk, győztünk! – nyomatékosította háromszor is Kelemen Hunor a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) csütörtökön Kolozsváron zajló ülésén elhangzott választási kiértékelőjében.

Győzelmi mámorban ünnepli választási sikerét az RMDSZ miniparlamentje
2024. június 27., csütörtök

Magyar Napot szerveznek a szórványok szórványának számító Abrudbányán

Idén tizenötödik alkalommal szerveznek Magyar Napot a Fehér megyei Abrudbányán, az erdélyi Érchegység szívében fekvő, négyezer fős településen.

Magyar Napot szerveznek a szórványok szórványának számító Abrudbányán
2024. június 26., szerda

Diákokat szállító kisbusz balesetezett egy erdélyi megyében

Tanulókat szállító kisbusz balesetezett szerdán a Szeben megyei Szelistye (Sălişte) közelében, vörös beavatkozási kódot léptettek érvénybe a hatóságok – közölte a Szeben megyei rendőr-főkapitányság.

Diákokat szállító kisbusz balesetezett egy erdélyi megyében