• Vélemény

Hiába is hirdetik olyan hangosan, hogy jogállam erre meg arra, a mioritikus tájakon nem látszik esély végre valahára kiszabadulni a szokásjogok szorításából.

Totálissá kezd válni a háború, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) annak érdekében vív, hogy teljes egészében uralma alá hajtsa az országot a tavalyi választási győzelem után.

Nem árt felidézni a szerdán történtek tükrében, miért is vonult be Romániában a köztudatba a demokrácia „fekete keddjeként” 2013. december 10-e.

Előzmény nélküli, hogy román művelődésszervező kapta tömbmagyar vidéken a Háromszék kultúrájáért díjat.

Volt annak idején egy „kultikus” vers, amit általános iskolásként sok pionírtevékenység nyitányaként eldaráltam.

Ahogy közeledik az időpont, amikor a magyar választópolgárok ismét eldönthetik, mely politikai erőnek szavaznak bizalmat, úgy merül fel egyre gyakrabban az ellenzéki erők összefogásának témája.

Akár egy kézlegyintéssel el is intézhetnénk a bukaresti politika aktuális szélhámosa, Sebastian Ghiţă volt parlamenti képviselő által a házi tévéjében szappanoperaszerűen tálalt vádakat.

A farkasordító hidegek közepette üdítőek azok a hírek, amelyek látszólag csak bizonyos elvek és nyelvek körül forgolódva hamisítatlan kispolitikai érdekeltségűek, valójában nagyon is beletartoznak a nagypolitikába.

Az elmúlt néhány év alatt immár sokadszor meghalt a magyar sajtószabadság.

Csaknem négy évtizeddel ezelőtt még 16 csapatos labdarúgó-világbajnokságot rendeztek Argentínában – 2026-ban éppen ennyi válogatottal bővül a vb mezőnye.

Mégcsak a remény halovány sugara sem csillan fel, hogy az új évben esetleg arra számíthatnánk, zökkenőmentesebben működnek majd a dolgok a tanügyben.

Vigadozzunk: megkerült a marsallbot, amiről Napóleon azt mondta, hogy ott lapul minden közkatona zsákjában, és most büszkén villog az egyik legszegényebb megye volt főnökének kezében.

Hiába, különleges érzék kell ahhoz, hogy valaki a legváratlanabb helyzeteket is ki tudja használni politikai marketingre. 

Akár üdvözölhetnénk is a kormány által pénteken elfogadott intézkedéseket, hiszen kinek a családjában, környezetében ne lennének nyugdíjasok, közalkalmazottak. 

Egyre gyakrabban hallani magukat nagyon komolyan vevő politikusoktól azt a szófordulatot, hogy „ezt most teljesen őszintén mondom”. 

Bár hivatalosan Sorin Grindeanu tette le a miniszterelnöki esküt, nem is olyan apró jelek alapján kijelenthető: a kormányfői teendőket jórészt pártbeli főnöke, Liviu Dragnea látja majd el.

Alaposan felkavarta a Facebook közösségi portál fenyőillatú és tűzijátékos állóvizét kedden Grindeanu (vagy inkább Dragnea?) kormányának névsora. 

A hőzöngő nagyotmondásból nem maradhatott ki az ünnepélyesen elrebegett fogadalom, hogy az épp összeállni készülő kormánnyal végre beköszönt a nullpontállapot. Jó, végre, de mihez képest?!