JEGYZET – Hiába is hirdetik olyan hangosan, hogy jogállam erre meg arra, a mioritikus tájakon nem látszik esély végre valahára kiszabadulni a szokásjogok szorításából. Vergődhetünk, ficánkolhatunk kedvünkre, nincs menekvés.
2017. január 22., 22:592017. január 22., 22:59
Itt van például a hó. Félretéve azt a blődlit, hogy váratlanul érkezik december-januárban a hideg, az egyik legerősebb, az összes idevonatkozó törvényt felülíró szokásjog, hogy történjék bármi, senki rá nem teszi a kezét egy hólapátra a saját portája előtt. Kéz- és lábtörést bátran vállalva csörtetnek át a hóbuckákon, amik a sok jövésmenéstől elég furcsa alakzatokat vesznek fel, napközben egy kicsit olvadnak is, éjjel újrafagynak, úgyhogy meg sem lehet szokni az átkelés módszertanát, mert naponta újabb és újabb kihívásokkal szembesül a hóban caplató. Emlékszem egy kegyetlen bukaresti télre, amikor október végén hullt le az első hó, és márciusig naponta kétszer kellett stratégiát váltani a lakáshoz aránylag közeli autóbusz-megálló eléréséhez, reggel munkába menet, délután meg hazafelé.
Negyven évvel ezelőtt volt, de a hírek szerint mintha megállt volna az idő. Egy másik makacson szorító íratlan törvény, hogy a kampánybeli eszement ígérgetések után, amikor végre el kellene kezdeni csinálni is valamit, azonnal kiderítik, hogy az előző illetékesek hazudtak. Amit például most a hasból vett tízmilliárdos hiány körül kavarnak, az még viccnek is rossz. Ráadásul olyan komolyan csinálják, mintha legalább ők elhinnék, amit mondanak. De éppen ez a szokásjog: létfontosságú a hazugság, mert ha nem élnének vele, akkor valamit mégiscsak tenni kellene az ígéretek egy-egy morzsájának a beváltására.
Nem értem, hogy nem szégyelli magát az, aki ennyi sumákolással eltöltött év után még autósztrádáról mer beszélni! Meg befektetésekről, egységes fizetési kategóriákról, egészségügyi fejlesztésekről, hogy a legröhejesebb cirkuszi mutatványt, a 90-es bányászjárás miatti elszámoltatást ne is említsem! Ha a főkolompos akkori elnököt időben előveszik és sittre vágják, akkor még húsz év hiánytalan szabadságvesztés letöltése után is már öt-hat éve szabadon élvezhetné élemedett korának utolsó éveit, ám ma harminc év börtönnel fenyegetni egy nyolcvanhetedik éves embert, az egyenesen gusztustalan. De ez is ősi szokásjog, ez a valós kérdésekről majomkodásokkal figyelmet elterelő hadműveletek: bedobnak valamit, amin rágódhatnak kedvükre az emberek, örüljenek az ingyencirkusznak, nehogy eszükbe jusson követelni mellé a beígért falatka kenyeret is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!