JEGYZET – A farkasordító hidegek közepette üdítőek azok a hírek, amelyek látszólag csak bizonyos elvek és nyelvek körül forgolódva hamisítatlan kispolitikai érdekeltségűek, valójában nagyon is beletartoznak a nagypolitikába.
2017. január 15., 19:512017. január 15., 19:51
A nézettségi mutatókat semmiképpen sem ugratta az egekig az a beszélgetés, amit akörül gerjesztettek, miszerint a fővárosban jónak látnák, ha egyes hivatalokban arabul és kínaiul taníttatnák az alkalmazottakat, mivel egyre több a Bukarestben tartózkodó arab és kínai. A beszélgetés során a fő gondot az okozta, hogy vajon találnak-e olyan tanárokat, akik szakszerűen tudnák megtanítani, ha nem is a két nyelv minden nyelvjárását, de legalább a két irodalmi nyelvet. Nem jutottak egyértelmű eredményre, de talán nem is ez volt a céljuk, inkább reklámfogásból csépelték a szót: lám-lám, mi mindenre kiterjed a városvezetőség figyelme.
Az én agyam viszont másképp működik: ha nyelvi problémákat hall, rögtön a saját anyanyelvem kezdi foglalkoztatni. Vagyis az arab és a kínai hallatán miért is nem indul be a magyar szóra azonnal kitörő többségi allergia?! Miért a sok levegőkapkodás, ha például egy gyerek hibásan fejezi ki magát az országocska nyelvecskéjén?! Holott a magukat zsírprofiként hirdető hírtévések nagy hadarásuk közepette olyan szarvashibákat ejtenek az anyanyelvükben, hogy egy öt-hatodikost amiatt akár pótvizsgára is utasíthatna a nagy hazafi tanára.
De vannak kettős mércével adagolt elvek is bőven. Például a moldvai nyelvet a Pruton innen csak románként, a Pruton túl moldvainak emlegetik, mivel ők teljes jogú, független állam. Bizony! Csakhogy a volt román államelnökkel az élen egyesek kitalálták, vissza kell ölelni az anyaország kebelére. Vissza?! Ezt a „nemes\" óhaját megerősítendő feleségével együtt felvette a szomszédos ország állampolgárságát. Nem tudok róla, hogy egy államelnök mandátuma lejártával állampolgárságot váltson, illetve egy másik országéval megkettőzze, de a balkáni szellem sok mindenre képes. Az új moldvai elnök sem szívbajos: már a kampánya során megkérdezte, mit szólnának, ha ő az erdélyi autonómiatörekvéseket támogatná, és beígérte az állampolgárság visszavonását. Nyert, megtette, ragaszkodva moldvai anyanyelvéhez. Csak úgy, elvből.
S ha elvek és nyelvek, akkor talán legegyszerűbben a dalai lámának tulajdonított gondolat oldaná fel a kétségeket, miszerint akkor lenne igazi béke, ha a világ minden népe ugyanazon a nyelven írt történelemkönyvből tanulna. Jó volna kipróbálni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!